Az infláció mellett a kamatláb mértéke is jelentősen befolyásolja a gazdaságot. E két fogalom szorosan összefügg egymással, mivel az inflációból következik a pénz időértékének értelmezése. A pénz időértéke azt jelenti, hogy ma egy forint többet ér, mint a jövőben. A kamat pedig annak az ára, hogy kölcsönadjuk pénzünket, ezáltal elhalasztjuk a fogyasztást.

A növekvő infláció a kamatláb emelkedését vonja maga után, így a tőke- és pénzpiac szereplőinek vagyona nagyobb mértékben áramlik a bankbetétekbe és állampapírokba, mint alacsonyabb kamatláb esetén. Tehát a növekvő kamatok elvonják a részvénybefektetésektől a tőkét. Az ilyen piaci helyzetekben gyakran előfordul a részvényárak esése.

A banki hirdetések, reklámok ajánlataiban szereplő kamatok mindig nominálkamatként vannak meghatározva. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az éves pénzromlást nem veszik figyelembe. Ha Ön 6%-os betéti kamat mellett fekteti be megtakarítását, akkor évente nem 6%-kal lesz több a vagyonának az értéke, mivel a nominálkamatban nem veszik figyelembe az infláció hatását. Az is előfordulhat, hogy 6%-ot meghaladó éves infláció esetén, a következő évben kevesebb árut vásárolhat meg a pénzén, mint jelenleg.

Ezért fontos, hogy az inflációt mindig figyelembe vegye a tényleges vagyonnövekedésben, amit közelítőleg a következő képlettel számolhat ki.

Reál kamatláb = (nominál kamatláb)-infláció

A képletben a reálkamat fejezi ki a tényleges vagyongyarapodást.

A fenti példánál maradva, és 4%-os inflációt feltételezve az Ön vagyona 2%-kal gyarapodott a 6% helyett. De 7%-os infláció esetén, már 1%-kal csökkenne a vagyonának az értéke. Az előbb ismertetett képlet a reálkamat közelítő meghatározására szolgál.