Olaj, határidős olaj, olaj kereskedés

Az olaj egy olyan tőzsdepiaci termék, amelynek ára a kereslet és a kínálat függvénye szerint változik. Hol csökken, hol pedig növekszik. Általánosságban elmondható matematikai összefüggésként, hogy minél nagyobb a kereslet az olaj iránt, annál inkább növekszik az ára. És minél nagyobb belőle a kínálat, annál olcsóbban lehet beszerezni az olajat. A kínálati oldalon a legnagyobb olaj kitermelő vállalat az OPEC (Organisation of the Petroleum Exporting Countries).

Ha az OPEC csökkentik kitermelését, az árak is növekedési tendenciát fognak mutatni. Elméletben mindez még egyszerűen hangzik, de mi a helyzet a tőzsdei gyakorlatban? A kőolajjal elsősorban határidős kereskedések keretein belül zajlanak. A határidős ügylet során a vásárló meghatározott mennyiségű kőolajat vásárol meg előre meghatározott időpontban.

A szerződésben foglaltakat természetesen mind az eladó, mind pedig a vevő határidőre köteles teljesíteni. Márpedig, ezáltal mentességet élveznek a piaci áremelkedés kockázatától. A határidős ügyletek esetében kétféle résztvevőkről beszélhetünk. Vannak a kockázatkezelők és vannak a spekulánsok. A kockázatkezelők a gyakorlatban is szoros kapcsolatban állnak a kőolajjal, mert például a kőolaj szállításában vesznek részt kamionokkal. A szállító cégnek is megéri a határidős piacon megvásárolnia a kőolajat, hiszen, ha a kőolaj ára emelkedik, úgy az üzemanyag árak is növekedési tendenciát fognak mutatni. Ha a keresletről fognak olyan hírek megjelenni, hogy csökkennének a kőolaj iránti vételek, az árak is csökkeni fognak, hiszen mindenki eladja majd a határidős szerződéseit.

Az aktuális piaci hangulat nagyban rányomja a kőolaj árára a bélyeget. Tételezzük fel, hogy mindenki elhiszi, hogy a közeljövőben majd jelentősen meg fog ugrani a kőolaj iránti kereslet. Mindenki –tehát a kockázatkezelők és a spekulánsok egyaránt- határidős szerződéseket fog kötni, ezáltal valóban növekedni fog a kőolaj ár. A nyersanyagok ártörténelmét elemezve világosan látható, hogy az árak alakulásában elkülöníthetünk egy 29-30 éves ciklust.

Amióta az olaj iránti kereslet számottevően megnövekedett (az 1900-as évek elejétől), a nyersanyagok piacán világosan kiolvasható árcsúcsok következtek be az 1920-as, az 1951-es, és az 1980-as években. Az olajnak is van árbeli csúcsértéke, amelyek az 1920-as és az 1980-as évekre tehetők.

Egy hordónyi olaj ára sok minden alapján változik, mi itt csak a legfontossabb tényezőkkel foglalkozunk. Ezek közul a legfontosabb a kereslet és kínálat.

A kereslet és kínálat fogalma könnyen érthető, főleg mivel érvényes minden használati cikkre, termékre, nyersanyagra. Minél nagyobb a kereslet, annál jobban kell nőjön az ár. Minél inkább növekszik a kínálat, annál inkább csökken az ár. Tehát elméletileg a kereslet és kínálat találkozásánál van az olaj ára. Az egyik legjelentősebb tényező a keresleti oldalon az Egyesült Államok kőolajkészletei: minél nagyobbak a készletek, annál inkább csökken a kereslet, tehát az árak is. A kínálati oldalon az OPEC(Organisation of the Petroleum Exporting Countries) termelése a számottevő: ha csökkentik a kitermelést, az árak növekedésnek indulnak. Eddig egyszerűnek tűnik, de a helyzet kicsit bonyolultabb.

A kőolaj árát tulajdonképpen a határidős piacon határozzák meg, határidős ügyletek formájában. Egy határidős ügylet egy kötelező jellegű szerződést jelent, ami alapján az illető bizonyos mennyiségű (hordónyi) olajat vásárolhat egy meghatározott időben, meghatározott áron. A határidős ügylet keretében az eladó és a vevő is köteles teljesíteni a szerződés rájuk vonatkozó részét (tehát az eladó kénytelen eladni a meghatározott mennyiségű olajat a szerződött áron, míg a vevő köteles megvenni azt).

A határidős piacon két féle kereskedő van: a kockázatkezelők és a spekulánsok. A kockázatkezelők azok a vállalkozások, amelyek tevékenysége szorosan összefügg a kőolajjal valamilyen formában, pl. szállítócég, sok kamionnal. A szállítócég ahhoz, hogy megvédje magát a jővőbeni esetleges üzemanyagár emelkedésétől (ami szorosan együtt mozog a kőolaj árával), a határidős piacon kőolajat vásárol. Tehát a határidős piacon megvédi magát az áremelkedés kockázatától.

A másik fontos ármozgató tényező a piac hangulata. Ha pl. egy adott pillanatban mindenki elhiszi, valamilyen oknál fogva, hogy a jővőben nagyon megugrik az olaj iránti kereslet, akkor az olajárak is nagymértékben megnőnek, mivel mindenki(kockázatkezelők és spekulánsok egyaránt) határidős ügyleteket kezdenek vásárolni. Ennek a forditottja is szintén igaz. Ha elterjed a köztudatban, hogy a kereslet nagyon csökkenni fog, az árak is esni kezdenek, mivel mindenki eladja a határidős szerződéseket.

Ezen kívül úgy tűnik, visszanézve a múltba, hogy a nyersanyagok árának alakulásában létezik egy kb.29-30 éves ciklus. Az 1900-as évek elejétől, mióta az olaj iránti kereslet számottevően megnövekedett, a nyersanyagok piacán tisztán kivehető árcsúcsok a következő években következtek be: 1920, 1951, 1980. Az olaj ára szintén csúcsértéket mutatott a többi nyersanyaghoz hasonlóan, főleg 1920-ban és 1980-ban.