15 félelem, probléma a tőzsdei kereskedés során

Kategória: 

Félelmek, problémák, nehézségek, kifogások, tévhitek. Kezdőként gyakran kell ezekkel szembenéznünk. Az alábbiakban összegyűjtöttem 15 ilyen problémát, mellyel kezdő koromban találkoztam. Arról is beszélek, hogyan tudunk ezeken a nehézségeken túllépni. A kereskedés nem csak jelek, és technikák együttese, hanem emberi tényezőből is áll.

Témáink:

  • 1) „Mindenemet elvesztem a tőzsdén!”
  • 2) „Kimaradok a piaci mozgásból!”
  • 3) A piac után kapkodás
  • 4) De akkor miből lesz pénz?
  • 5) „Félek a kistoppolódástól, a veszteségtől!”
  • 6) Kockázat nélküli nyereség? 
  • 7) Kerüljük az egyszerű, de fals megoldást!
  • 8) „nagy veszteségem van, és nem fogom visszanyerni!”
  • 9) „Mások többet nyertek, mint én.”
  • 10)  "Semmi izgalmas/érdekes nem történik a piacon”
  • 11) Nem hittem, hogy pénzt lehet keresni a tőzsdén
  • 12) Önként felvállalt negatív környezet!
  • 13) Hibás elvárások a tőzsdei elemzők felé
  • 14) Túl sok adat együttes figyelése a tőzsdén
  • 15) Adaptív magatartás hiánya a tőzsdén

Tanfolyami hallgatókon tapasztaltam, hogy egy közepes technikát egy jó hozzáállással rendelkező kereskedő sokkal jobban tud üzemeltetni, mint egy nagyon jó technikát, olyan, aki mentálisan nincs felkészülve. A kereskedést, kivéve a robotos kereskedést, mi folytatjuk, a jeleket mi szűrjük ki, így a kereskedés elkerülhetetlen része az, hogy jól felkészüljünk mentálisan, pszichológiailag is a kereskedésre.

A tőzsdepszichológia fontos része a kereskedésnek. Egyik fontos feladata, hogy felkészítse a kereskedőt azokra a negatív eseményekre, hatásokra, amik érni fogják kereskedés közben. Az egyik ilyen nagyon gátló, és nagyon rossz hatás, amikor alaptalan, vagy indokolt félelmeket kelt a kereskedés a traderben. Ha nem fektet elég nagy hangsúlyt a tőzsdepszichológiára, akkor ezek a gátló félelmek akadályozzák a maximális teljesítmény elérésben. Bármely tevékenységet, döntést nehézzé vagy éppen lehetetlenné tudnak tenni a valós vagy éppen vélt félelmek. Sok negatív fantáziálás, félelem gyűlik össze a kereskedőben, hiszen egy veszélyes, veszteségekkel teli munkát végez, ahol gyorsan, és sokszor rajta kívül álló okok miatt elvesztheti a pénzét. Most pár olyan félelmet szedek össze, ami akadályozza a kereskedésünket.

1) „Mindenemet elvesztem a tőzsdén!”

Talán az egyik legnagyobb félelme a kereskedőnek, hogy mindenét elveszti a tőzsdén, forexen. Ezt biztosan érezte már mindenki, hiszen a környezet egyik reakciója is ez lehet, ha valaki megemlíti, hogy tőzsdézik, vagy éppen ebből él. Társaságban majdnem biztos, hogy lesz legalább egy ember, aki óvni fog ettől, vagy figyelmeztet rá, hogy elúszhat a vagyonod. Ami igaz, az igaz: az emberek nagy része vesztesen távozik a parkettről… Ezt a pszichológiai nyomást fel tudja oldani a tőzsdepszichológia, ha pár cikket, pár gondolatot elolvasunk, és át is gondolunk. Itt is igaz. és sokszor leírom majd: nem elég elolvasni, vagy akár átgondolni, be is kell tartani az elhatározást. A tőzsdepszichológia nem csodaszer, hogy aktív közreműködésünk nélkül megoldja a problémákat!

A negatív érzést erősíti, illetve sikeresen elültetheti belénk az is, hogy aki elkezdi a kereskedést az elején majdnem biztosan lesz olyan időszaka, amiben kisebb vagy nagyobb veszteséget fog elkönyvelni. A gyakorlatlanság, a tapasztalatok hiánya, és a felkészületlenség ehhez hozzájárul, hiszen sokan abban a hitben vannak, hogy ezt a szakmát három hét alatt meg lehet tanulni, illetve sikeresen lehet művelni. Erre ráerősítenek a brókercégek is, hiszen a "kereskedés egyszerű csak le kell nyomni itt és itt egy gombot és máris megvetted a BMW részvényeket". Ha pedig pár ilyen sikertelen emberrel beszél a kereskedő, akkor már az a képe alakul ki, hogy ha ők elvesztettek egy adag pénzt, akkor mindenképp ő is vesztő lesz. Mivel nagy arányban vannak a vesztők, és a nullások, így az ő hangjuk a legerősebb. Ehhez még az is hozzájárul, hogy a net-en, és az életben a nyerő kereskedők egy rejtőzködőbb életmódot folytatnak, és nem nagyon hirdetik, hogy miből is élnek. Minek is tennék? Vagy simán lehazugozzák őket (fórumos tapasztalat), vagy éppen már unják azt, hogy ezerszer hallgassák a szokott mondatokat: „mindenedet el fogod veszteni” vagy a másik felét: „ha tőzsdézel, akkor miért nem ferrárival jársz”. Így az a kép alakulhat ki az emberben, hogy csak veszteni lehet a tőzsdén.

Kerüljük a negatív kisugárzású embereket!

Ehhez hozzájárul még a valóban jogos aggodalom vagy félelem, hiszen egy nagyon veszélyes tevékenységet kezdünk el, aminél valóban sokan veszítenek, és sokat lehet veszteni. Itt a tőzsdepszichológia nem csak a lelki támaszt adja, hanem tevőlegesen, fizikailag is oda kell figyelni a teendőkre: csak annyit utalni.. az elején kis számlét… stb.

Mivel erről volt már pár cikk, így csak röviden, pár mondatban foglalnám össze, hogy milyen gondolatok mentén lehet ezt a félelmet kordában tartani. Ha csak annyit utalok a brókerszámlámra, aminek teljes elvesztése után sem rendül meg az anyagi helyzetem, akkor biztosan nem a híd alatt fogok emiatt éjszakázni a családdal. Ezt a mértéket nagyon gondjuk át, és ami kijön összeg, annak egy részét utaljuk csak ki a kereskedési számlára. Biztos, ami biztos. Egy kiutalás forintos számlára 4 óra alatt megtörténik, azaz, ha kellene még pénz, akkor gyorsan oda tudunk tenni. Devizás utalás sem több, mint pár nap. Ha irreálisan sokat kell várni egy brókerhez betett pénzre, akkor vizsgáljuk meg, hogy hol van a lassító tényező (jellemzően a bróker lesz az), és váltsunk azon a téren. 

Gondoljuk át, hogy a technikánkhoz mennyi pénz kell, hogy azt biztonságosan üzemeltessük? Szépen hangzik, hogy 50.000$-os számlán kereskedik valaki, de soha nem használja ki a margin követelményhez ezt az összeget, meg sem közelíti soha a margin ezt. Akkor minek is 50.000$, ha mondjuk a maximális marginja eddig soha nem ment 3000$ fölé, és a legnagyobb visszaesés sem volt nagyobb mint pld. 10.000$? Csak azért, hogy biztosan legyen pénz a számlán vagy esetleg elmondhassuk, hogy nekünk milyen nagy a számlánk, nem érdemes az elégségesnél több pénzt rajta tartani.

Nem nagy különbség van aközött, hogy valaki 100$ kockázatot vesz fel egy 2000-es számlán, és otthon van neki 8000$-ja, vagy felvesz egy pozíciót 10.000$-os számlán, és a kockáztatott összege 100$. Mindegyiknél ugyanannyit veszít, mindegyiket fel tudja venni, mindegyiknél pontosan ugyanannyi százalékot kockáztat az összes kockázati tőkéjére nézve. Ez azért is jó, mert ha valami gond ütne be, például egy nagyobb vesztő sorozat, akkor, ha lenullázódik a számlánk, mindenképp lesz időnk átgondolni a dolgokat, mielőtt még kiutalunk egy újabb adag pénzt.

Ha megnyugodtunk egy kicsit, és a felesleges negatív fantáziálást abbahagytuk ezen a téren, akkor már nyugodtabban tudjuk a kereskedést folytatni, hiszen látjuk azt, hogy csak egy része van a brókernél a kockázati tőkénknek, és a többi biztonságban nálunk. Tegyük fel a kérdést, hogy el tudjuk-e veszíteni az összes pénzünket, ha csak annyi lesz a kockázati tőkénk, aminek elvesztése nem költöztet ki a híd alá, és abból is csak egy kis részt küldök ki a brókerszámlára?

Fizikailag is védjük a pénzünket!

A másik vonal, ami miatt nem tudjuk elveszteni az összes pénzünk az, hogy elhatározzuk, hogy kezdőként csak egy meghatározott összeg elvesztéséig próbálkozunk a tőzsdei kereskedéssel. Ez elég tág fogalom, de én azt gondolom, hogy mindenki reálisan fel tudja mérni, hogy egy vállalkozásba mennyi pénzt szeretne maximálisan fektetni. Ez az összeg egyrészt a tanulásra (tanfolyam, könyv stb.) másrészt a kezdeti próbálkozásokra szánt pénz összege. Ez maximálisan a kereskedésre szánt kockázati tőke egyharmada legyen (szerintem). Ha kifutunk a keretből, akkor gondoljuk át, hogy valóban ez a dolog, mármint a tőzsdei vagy forex  kereskedés nekünk való-e. Nem szégyen, ha azt mondjuk, hogy ez nem nekünk való, és mást csinálunk. Illetve ha ezt a „tanuló pénzt” is megosszuk két vagy három fele, akkor esetleg abból több irányt is ki tudunk próbálni, skalp, daytrade vagy swing, részvény vagy éppen deviza, CFD, opciózás? Ki tudja, hogy neki mi lesz a jó.. Ha pedig teljesen lemerítettük a tanuló pénzünket, akkor be kell fejezni, és mást csinálni. Nekem nagyon ellenszenves az, hogy ha azt olvasom itt-ott, hogy menj el még egy tanfolyamra, válts brókert, vagy vegyél meg egy másik robotot stb.. Nem, tudni kell, hogy mikor kell valamit abbahagyni.

Szabjunk idő, és pénzbeli korlátokat!

A harmadik lépés az, ami miatt nem tudunk minden pénzt elveszíteni, hogy a megfontolt kezdő kereskedő minimális számlamérettel nyitja meg az első számláját, de csak akkor, ha már a demózást befejezettnek minősítettük. Így biztosan nem fog kapni a brókercégtől pólót, USB-s adattárolót, vagy szép, de felesleges simléderes sapkát, de legalább, ha valamit elszúr (véletlen nagy pozíciót vesz fel, nem tesz stopot, vagy a kívánttal ellenkező pozíciót nyit stb.) akkor is csak egy minimális pénze veszik el.

Kezdőként extra óvatosan nyissunk számlát

Az utolsó ok, hogy nem veszíthetjük el az összes pénzünket, hogy korlátozzuk a kockázatot, azaz a kockázatkezelésben meghatározzuk, hogy mennyi is lehet az egy pozícióra feltett pénzünk. Ez az első időben legyen nagyon kicsi, és ahogy belejövünk a kereskedésbe, úgy emelhetjük. Így nagyon sokáig tudunk tanulni, gyakorolni. A legtöbb kezdő azon bukik el, hogy az elején akar meggazdagodni, pedig nem gyorsan kell meggazdagodni..

2) „Kimaradok a piaci mozgásból!”

Szerintem ezt mindenki tapasztalta, vagy megtapasztalja, hiszen utólag sok olyan helyzetet tudunk azonosítani, amiben nem voltunk bent. Ezt veszteségként éljük meg, és egy stresszhelyzetet teremt nekünk. Mindenképp, minden mozgásban benne akarunk lenni. Bárhol vagyunk, akár a piacot nézzük, akár mást csinálunk, azon jár az agyunk, hogy valami mozgásról lemaradunk.

Ennek nagyon sok káros hatása van. Ha nem a chartot nézzük, akkor is azon „agyalunk”, hogy biztos most fog megindulni a piac, és akkor mi nem fogunk benne lenni, most fog szép jelet adni. Ez így is lesz. Ha nem fordulunk a tőzsdepszichológiához, hogy ezt feloldja, akkor stresszesek leszünk, és az nem hoz eredményt a piacon! A FOREX 24 órás, a legtöbb tőzsde 8-10 órás nyitvatartással rendelkezik. Ezen idő alatt biztosan kapunk rengeteg jelet, melynek egy részéről le fogunk maradni. Fizikailag lehetetlen minden időben a piacon ott lenni.
Valljuk be, az élet összes területén is így vagyunk, csak ott valami miatt nem stresszeljük magunkat a végtelenségig, hogy nem tudunk minden szép helyet megnézni, nem tudunk minden finom ételt megenni, minden jó filmet megnézni, minden jó könyvet elolvasni. Ha lehet a forexet, tőzsdét is helyezzük be az általános kategóriába: semmiből sem tudjuk az összes lehetséges jó dolgot megélni vagy éppen birtokolni. Ne tegyük tönkre a nem forexel, tőzsdével töltött időnket azzal, hogy nem is kereskedünk, de éppen a kereskedés hiánya miatt vagyunk stresszben. Nem egyszerű, de érdemes erre egy kis időt fordítani. A másik ilyen „lemaradok a jóról” helyzet kereskedés közben jön elő. Itt egyrészt a piac után kapkodásról lesz szó, másrészt arról, hogy ha valóban lemaradtunk egy jelről, mit lehet csinálni.

3) A piac után kapkodás

A piac után kapkodás elég sok pénzembe kerül, és így van benne tapasztalatom. Olyan helyzet, ahol a piac egy gyors mozgást tesz, de nem ad jelet, vagy olyan gyorsan adja a jelet, hogy nyugodtabb lelkiállapotban, utólag 100%, hogy a belépés gondolata sem jutna eszünkbe. Tipikusan egy erős megrántás, vagy éppen egy hír hatására kialakult nagy gyertyákban szokott ilyen előfordulni: "húdemegy!!! belépek, és akkor sokat keresek…, "erős a piac"!!! belépek egy jó nagy mérettel, és visszanyerem az eddig elvesztett pénzemet…"  Ehhez még vegyük hozzá, hogy közben megnézed a híreket, és a gazdasági médiára jellemző clickbait címek (brutális emelkedés stb.. típusúak, valószínű találkoztál velük, itt írtam róla bővebben) tovább fűtik a lemaradásról való félelmed.

Ki ne élte volna át ezt? Erős félelem él bennünk, hogy valami jóból kimaradunk. Ezt a hibát nagyon nehéz kontrollálni, hiszen valóban lehet, hogy nagyot megy a piac, és akkor sokat fogunk keresni. Illetve ha párszor bejön a piacba való belekapás, akkor már nem csak a félelem hajt, hanem az a meggyőződés, hogy ez jó dolog, hiszen párszor sikerült, és az jó pénzt hozott.

Érdemes az ilyen belekapásokat lestatisztikázni, és a végén összesíteni az eredményt. Nagyon sok esetben a nagy veszteség lesz az egyenleg. Ha azt látjuk, hogy a vége nem jó, akkor más lesz indíttatásunk arra, hogy ne kapjunk bele a piacba. Ekkor már „csak” arra kell koncentrálni, hogy ne kapkodjunk. Ez nem egyszerű, de lassan, és fokozatosan rá tudjuk venni magunkat a fegyelmezett kereskedésre. A tőzsdepszichológiai sorozatban leírtakat felfoghatjuk egy lelki gyakorlásnak, egy önfejlesztésnek is, hiszen egy hibát azonosítunk, és megpróbálunk arra megoldást találni, majd azt be is tartani. Ez pedig elhozza azt, hogy jobb kereskedők leszünk. Érdekes lesz figyelni, hogy az elhatározott teendőket mennyire tudjuk, vagy nem tudjuk betartani. 
Ha valaki kezdő, akkor tekintsen úgy a gyors mozgásra, amibe jel nélkül, vagy utólag akar beugrani, hogy az egy olyan pozíció, amiről lemaradt. Kövesse az alábbi gondolatokat:

A piac folyamatosan adja a jeleket, hiszen eddig sem olyan volt a kereskedésünk, hogy évente, havonta kaptunk jelet, hanem folyamatosan. Így csak én késtem le az adott jelet, de a piacon nem változott semmi: a jelek jönnek, mennek. Ha pedig folyamatosan az az érzésünk, hogy egy jel lekésése az olyan helyzetet ad, ami után nagyon sokat kell várni a következőre, akkor nem a piac a hibás, hanem mi. Nem megfelelő jelgyakoriságú technikát használunk. Első megoldási gondolat erre a problémára, hogy egy alacsonyabb idősíkon próbáljunk meg kereskedni (ha a technikánk ezt engedi), ott valószínűbb, hogy gyakoribbak a jelek.

Akkor is azt érezzük, hogy kimaradunk a piaci mozgásból, ha nem mozog a piac. Igaz jelet nem találunk, így legalább nincs meg az a plusz stressz, hogy le is maradtunk valamiről. Egy ideig ezt a jelnélküliséget el is fogadjuk, hiszen tudjuk, hogy lehet ilyen helyzet is a piacon.  De egy idő után elfogy a türelem.

Mit csinál ilyenkor az átlag trader? Köt. Akár jel nélkül is. És meg is tudja indokolni azt, hogy miért: "csak a kötésből lesz pénz, csak akkor keresek, ha kötök, és dolgozom a piacon". Ez nagyon jó indok, és nagyon sok egyéb munkahelyen el is várják, hogy ha nincs is munka, azt a látszatot keltse a dolgozó, hogy dolgozik. A tőzsde, és a forex az más. Itt nem a munka látszatából lesz pénz, így ha lehet, akkor az „unom magam, mert semerre sem megy a piac, és amúgy sem ad jelet” szituációban tartózkodjunk a kötéskor.

4) De akkor miből lesz pénz?

Két megoldás van. Az egyik az, hogy keresünk olyan technikát, ami arra a piaci helyzetre, mozgásra is jó, esetleg skalp, vagy rövid daytrade irányába mozduljunk el. Több olyan pangásos időt szépen átvészeltem nagyon rövid kötésekkel, amikor normális kereskedésben jelre még gondolni sem lehetett.

A másik irány talán jobb. Miért mondom, hogy jobb, hiszen a legtöbb esetben tartózkodom a minősítéstől? Mert mindkettőt végigcsináltam, és rájöttem, hogy ez az, ami nagyobb teret enged. Olyan nincs, hogy a piac nem mozog, nem ad jelet. Ez a kitétel igaz lehet az általam kereskedett egy vagy jobb esetben pár instrumentumra, de a piac egészére nem.
Az első időben a legtöbb trader egy vagy pár termékkel kereskedik. Ez jellemzően az EURUSD, a "kábel", és esetleg a két legnagyobb jen pár, vagy éppen egy index. Ha a EURUSD beáll egy erősebb pangásba, lehetetlenné téve a vele való kereskedést, akkor már nem is lehet kötni, nincs pénz, és kezdődik a stresszhelyzet: mi lesz most…

Ha ilyen van, akkor nézzünk körbe, hogy bizony az EURUSD, és az EURUSD, és az EURUSD páron kívül van jó pár egyéb fő devizapár is. Ott már van lehetőség  kereskedni, mert esetleg a jenekben, vagy a GBP-ben, CAD-ban, NZD vagy AUD-ban lehet olyan fundamentális változás, ami azokat mozgatja. A fő párokon kereskedés közt nincs túl nagy különbség, ha egy technika jó az EURUSD-re, akkor nagy esélye van, hogy a fő devizapárokon is jó fog lenni, kis gyakorlás, illetve kis átalakítás után.

Azt gondoljuk át, hogy miért éppen azt az egyet választottuk? Miért az EURUSD? Szerintem azért kereskednek vele az emberek szívesen, mert ez szokott a példa lenni oktatásokon, ezt mindenki elemezi (ha pedig mindenki elemzi, akkor az biztosan jó devizapár..), erről gondoljuk azt, hogy ismerjük (miért is?), illetve ez a legtöbb brókernél a legolcsóbb. Ha összehasonlítjuk az indokokat, hogy miért is csak azzal az eggyel kereskedtünk eddig, a többi fő pár hasonló tulajdonságaival, akkor rögvest látjuk, hogy a többi is rendelkezik ezekkel. Így már máris nem egy, hanem nyolc, tíz páron is tudunk jelet keresni.

Az idei pár év be tudta bizonyítani, hogy nem csak egy pár tud hosszan, hónapokon keresztül nagyon nehezen kereskedhető módon mozogni, hanem lehet, hogy a fő párok összessége, vagy nagy része is beáll, és nem ad jelet semelyik irányba sem. Mit lehet ilyenkor csinálni? Érdemes kitekinteni a fő párok közül. A lehetőségeink ilyenkor viszonylag kitárulnak. Észre fogjuk venni, hogy a kisebb, de még kereskedhető pároknak is van saját élete: NOK, SEK, ZAR, PLN, RUB, TRY is létezik, és lehet, hogyha a nagyok nem is, de ezek mozognak. Ezek valamivel kockázatosabb devizák, így csak kellő gyakorlás után kereskedjünk ezekkel. Ez főleg jelenleg az orosz, és török devizára igaz, de egy olajban történő nagyobb gazdasági eseménynél a NOK, SEK is volatilis lehet. 

A devizapárokon kívül a legtöbb bróker ad egy adag index CFD-t is, aminek egy része szépen mozog, akkor is, ha a devizákban nincs mozgás. Az indexeken kívül ott vannak a fémek, termények CFD-i, melyek közül sok szépen is tud mozogni, ezek közül az olaj, és az arany a legismertebb. De nem az egyetlen! A jobb brókerek adnak pár vagy több részvény CFD-t is. Ezek viszonylag jól mozgó, nagy részvényeknek a CFD-i,melyekkel van lehetőség kereskedni, akkor is, ha semmi más nem nagyon akar mozogni.

Bár kicsit mindegyikkel más a kereskedés, mások a jellemzőik (ezeket kereskedés előtt mindenképp nézzük meg!), látható, hogy nagyon sok lehetőség van a piacon, és nem csak az az egy mozgás, amiről „lemaradtunk”. Ha lehet, akkor ne akkor kezdjünk el keresgélni, nézegetni más, számunkra még idegen instrumentumot, amikor már végképp nem mozog a piac az általunk kereskedettben, hanem már most. Ma! Amikor éppen jelre várunk, vagy van egy kis szabad időnk, akkor nézzük végig a bróker kínálatát, demón teszteljük le a stratégiáinkat más terméken is.

Bármi változást, szabályt vagy javítást vezetünk be, akkor ne „majd” hanem „ma” érdemes bevezetni. A halogatás, a „Pató Pál úr” technika nem vezet a tőzsdei kereskedésben sehova. Át kell gondolni, elemezni a változtatásokat, és már ma elkezdeni lépésről lépesre. 

5) „Félek a kistoppolódástól, a veszteségtől!”

Ez is érthető, de nagyon káros félelem a kereskedésben. Azt nem lehet vitatni, hogy a veszteségeket senki nem szereti, azt el szeretné kerülni. A való életben is próbáljuk azokat hárítani, és amikor lehet elkerülni őket. Ráadásul a legtöbbünk nevelése olyan, hogy egy veszteséget kudarcként élünk meg, és a kudarc az ROSSZ! Ami ennél rosszabb, hogy a nevelés alapvető, és megszokott iránya az, hogy elhitesse a gyerekkel, hogy a kudarcért csakis ő, és kizárólag ő a hibás, és azért, mert kudarc érte, hibázott, így büntetés jár. Talán az egyik olyan része a tőzsdepszichológiának ez a veszteségtől való félelem, ami teljesen analóg az élet többi területén tapasztalható félelem. A többi területen is tapasztalható, hogy sokan inkább nem csinálnak valamit, vagy kerülő, hárító magatartást vesznek fel, csak veszteség, gond baj ne érje őket. 

Így a forexen illetve a tőzsdei kereskedésünkben is szeretnénk ezt a negatív szituációt elkerülni. Nehéz elfogadni, hogy a kereskedéshez a veszteség is ugyanúgy hozzátartozik, mint a nyereség. Itt nem az egyes kötések eredménye, vagy éppen eredménytelensége az, ami meghatározza a nyereségünket, hanem az, hogy egy időszak után az egyenlegünk milyen lesz.

6) Kockázat nélküli nyereség? 

Bár az elején mindenki megpróbálja megkeresni, de a forexen, tőzsdén nincs olyan rendszer, ami szép hasznot is hoz, és soha nem realizál veszteséget. Ez csak a vágyálmainkban van, illetve egyes cégek ígéretében, hogy egy no-lost robotot fognak eladni nekem 100$-ért.

El kell(ene) fogadni, hogy itt van veszteség, van vesztő pozíció, és sokszor elő is fordul az ilyen. Mindenféle megoldásokkal lehet kísérletezni, de hosszabb távon nekem egyik sem jött be. Ha egy technikát letesztelünk demón, és ott elfogadjuk azt, hogy van benne vesztő is, és ennek ellenére lehet vele keresni pénzt, akkor azt az eszünkkel tudjuk, hogy bizony velejárója a veszteség. Így ha élesbe állítjuk, és gondot okoz, hogy van veszteség, akkor annak nem technikai, sem pedig logikai oka nincs, csak pszichológia.

Az ilyen félelmet a legjobban úgy lehet legyőzni, hogyha bebizonyítjuk a tudatalattinak, hogy bizony lehet ezzel pénzt keresni. Ezt pedig csak úgy tudjuk megtenni, ha folyamatosan azzal bombázzuk, hogy igen, ezzel lehet nyerni. Hogy el is fogadja ezt, és ne próbáljon elgáncsolni ebben a bizonyításos szakaszban. Kis tételekkel kezdve kezdjünk kereskedni, ahol a veszteségtől való félelem még nagyon kicsi, hiszen picik a kötéseink. Majd ez fokozatosan emeljük, amíg el nem érjük a komfort zónánk határait. Így mit mondogathatunk a tudatalattinknak? Látod, eddig volt 70 vesztő kötés, de az egyenleg az pluszos… van nyerő vagy vesztő, de mi a veszteséget kézben tartjuk, hiszen azt tudjuk méretezni… Egy idő után már nem fog akadályozni a félelem a veszteségtől, hiszen láttuk már jó párszor, hogy van vesztő széria, és azt is átvészeltük.

7) Kerüljük az egyszerű, de fals megoldást!

Mivel a veszteséget általában a stop kiütése okozza, így azzal azonosítjuk a veszteséget. Ha pedig a veszteséggel azonosítjuk a stopot, akkor hamar előkerül az a gondolat, hogy ha a stop okozza a veszteséget, akkor nem kell azt betenni.

Ez első gondolatra nagyon jó, hiszen logikus, hogy a stopomat nem fogja kiszedni a piac, a bróker, és az ellenem ármánykodó spekulánsok hada, ha nem teszem azt be. De aki kicsit belegondol, hogy nincs olyan, hogy nincs stop. Minden számlán van stop, hiszen ha pld. a margin szint 20% alá esik, a bróker elkezdi zárni a pozícióimat. Így már máris látjuk a stopnélküliség hátrányát: a pozícióra vagy a pozíciókra feltett pénzünk, a száma összege. A legjobb esetben csak nagyon hosszú ideig lebegő mínuszban leszünk, ami a swapokon keresztül fogyasztja a számlánkat, de ha nagyobb pozíciókat nyitunk, vagy éppen egy hosszabb trendben a rossz oldalon állunk, akkor a számlánk el is veszhet.

Illetve a margin call szinten kívül is van egy stop szintünk. Ez pedig az, ahol már nem bírjuk cérnával, nem bírjuk nézni, hogy mínusz nagy százalékban lebeg a számlánk, és pánikban lezárjuk a nagy lelki nyomást adó nagy vesztőben lévő pozícióinkat. Remélem mindenkit lebeszéltem a stop nélküli pozíciókról. Nem elég csak elvben tudni, nem elég csak elfogadni, hogy stopot kell tenni, azt gyakorolni is kell. Soha ne legyen stop nélkül egy pozíciónk sem. 
Az, hogy a stopot hova tesszük, vagy éppen annak milyen típusát használjuk, az már ebből a szempontból mindegy, csak az a lényeg, hogy a tőkénk védve legyen, és ne essünk abba a hibába, hogy egy, vagy pár nyitott pozíciónk, ha ellenünk megy a piac, a számlánkat lenullázza.

8) „nagy veszteségem van, és nem fogom visszanyerni!”

Ez egy teljesen megalapozott félelem. Pontosan azért kell ezen hamar túl lenni, mert ezt nem lehet legyőzni, semmi olyan ötletem nincs, amivel ezt jobbá lehetne tenni. Azaz, aki úgy indult neki ennek a cikknek, hogy meg fogja tudni, hogy hogyan lehet VISSZANYERNI a nagy veszteségeket, akkor az nagyon csalódni fog.

Pár évvel ezelőtt a tanfolyamon az egyik „Tőzsdepszichológia” előadáson kérdezte egyik kedves hallgatóm, hogy mit lehet akkor csinálni, illetve hogyan lehet feldolgozni azt, hogyha már jó mélyre jutottunk a számla leégetésével, már csak 10-20%-a van meg a számlánknak. A kérdést kétfelé venném. Az egyik fele az, hogy mit lehet ilyenkor csinálni. Semmit. Abba kell hagyni a kereskedést, és mély elemzést tenni, hogy mi lehetett az oka, hogy lenulláztuk a számlánkat. Ennek pedig csak egy oka lehet: a kereskedő. Azaz ÉN. Ezt a legnehezebb beismerni, és ilyenkor jönnek elő a különféle hárítások, hogy mindenki hibás csak ÉN nem. Sok ember ezen nem fog túllépni, így ha nyit egy következő számlát, azt is jó, eséllyel el fogja veszíteni.

Milyen kérdéseket kell feltenni magunknak?

  1. miért hagytuk, hogy a számla nullába fusson?
  2. Meghatároztuk-e a technika kipróbálására szánt pénzt?
  3. Betartottuk-e azokat a szinteket, amiknél vizsgálatot kellene tartani?
  4. Követtünk-e el olyan hibát, ami miatt eljutott a számla a végéhez?
  5. Leteszteltük-e a technikát élesbe állítás előtt?
  6. Ha a piac változott, akkor mi mit nem vettünk észre?

Tartsunk egy mély elemzést a hibákról, és döntsünk, hogy mit akarunk csinálni.:

  • Folytatni? Ha igen, akkor milyen sarkalatos változtatásokat eszközölünk? 
  • Abbahagyni? Igen, ez jó ötlet, mert ha valami nem megy, azt nem kell erőltetni. Nem szégyen abbahagyni valamit, és másba vágni a fejszénket, amiben sikeresebbek leszünk.

A másik oldala szerintem a „nagy veszteségem van, és nem fogom visszanyerni” érzés feldolgozásának az, ha nem is jutunk el oda. Ez annak nem segít, aki már eljutott oda, de aki még nem, és még megvan a számlájának nagy része, akkor érdemes ezeket átgondolni. Bár általában azt tanácsolom, hogy mindent ki kell próbálni (daytrade, CFD, részvény, forex, olaj, arany stb.), de egyet ne próbáljunk ki, a nullázást. Sok nagy trader előadásban hallani, hogy ő bizony többször is nullázott, és mégis fel tudott állni... Ne ebben, hanem a jó kereskedésben kövessük a példaképeket!

Már a számla méretéről, és arról, hogyan ne veszítsük el az összes pénzünket volt szó. Ott megbeszéltük, hogy maximum a kellő, elégséges minimumot kell a számlára tenni, és akkor nem lesz nagy gond, ha esetleg el is veszítjük azt. Nekem nagyon kellemes érzés, hogy a kockázati tőke nagy része nem a brókernél van… Ehhez hasonló gátakat építsünk be a pénzkezelési, és kockázatkezelési technikánkba is. Legyen pár olyan határ, amit nem lépünk át. De ezeket komoly határnak vegyük, és ha elérjük, akkor valóban ne lépjük át.

Miért? Mert így kontrollálni tudjuk a veszteségeinket, és nem fogjuk lenullázni a számlánkat, és akkor nem kell azzal foglalkozni, hogy miképp lehet azt lelkileg feldolgozni. Azt már rég eldöntöttük, hogy mennyi az a maximális pénz, amit hajlandóak vagyunk elveszteni a forexen vagy éppen a tőzsdén. Most ez sokkal részletesebben átgondoljuk.

Én két területen húztam meg a határt:

  • mennyi pénz elvesztése után tartok egy értékelést,
  • egy technikára megtanulására, kipróbálására mennyi pénzt áldozom.

Döntsük el, hogy ha a számlánkból elveszítünk egy bizonyos összeget, vagy százalékot, akkor ott újraértékeljük a lehetőségeinket. Ez a határ nagyon tág, és jó értékeket nem nagyon lehet meghatározni, de én azt gondolom, hogy ha a számla 20-30%-át már elvesztette egy kereskedő, ott mindenképp érdemes megállni, és átgondolni, hogy éppen mi lehet a hiba.

Mit kell ellenőrizni?

  • Milyen okok vezethettek ide?
  • Személyi, azaz nem megfelelő a hozzáállásunk?
  • Túl nagy pozíciót veszünk fel?
  • Nem megfelelően alkalmazzuk a technikát?
  • Nem nekünk vagy éppen a piacnak megfelelő a technika?
  • Korán, vagy éppen későn lépünk be?
  • Stb...

Minden pozíciót egyesével nézzünk át, elemezzük ki a saját hibáinkat, és próbáljuk megtalálni a hibákat. Ha megtaláltuk, akkor már csak azt kell eldönteni, hogy folytatjuk-e a tanulást vagy nem. Ha sem magunkban, sem a kereskedési technikában nem találtunk hibát, akkor mindenképp fejezzük be egy időre a kereskedést, mert ha nincs hiba, de elvesztettünk egy jó nagy százalékot, akkor ott valami komoly gond van.

Ha újrakezdjük a tanulást, akkor a hibák feltárása után azokat javítani kell, majd meghatározni az újabb limitet: ha elvesztem a maradék számlám X részét, akkor újra tartok egy önvizsgálatot. Ha rögvest éles számlán folytatjuk, akkor érdemes a lehető legkisebb kötésekkel folytatni egy ideig, amíg az új hibamentesített módszerünket be nem gyakoroltuk.

A másik határ, amit meg kell(ene) határozni, hogy egy technikára mennyi pénzt szánunk. Az élesbe állítás után elvileg már nagyon sok hiba nem lehet (ha követed az itt leírtakat), de előfordulhat bármi. Így szerintem azt is érdemes meghúzni, hogy egy technikával maximum mennyit veszthetek összességében. Én itt a 5-15% közti értékre szavaznék. Így ha egyik technika nem jön be, akkor még marad elég pénzünk arra, hogy egy másikat megtanuljunk.

Nálam az a gyakorlat, hogy egy új technikára nyitok egy alszámlát, amire 100.000 forintot teszek. Ha ez leég nullára, akkor nem folytatom azzal a technikával a kereskedést. Ez számomra elfogadható veszteség, és ha követem a saját szabályaimat, akkor ezzel az összeggel 40-60-100 kötést is tudok tenni egymásután, és abból ki fog derülni, hogy életképes-e a technika. Így, mivel elkülönítve kezelem ezt a pénzt egy alszámlán, egyértelműen tudom követni, hogy hol is tartok a számlával. Azaz arra a kérdésre, hogy hogyan lehet feldolgozni a nullázást, én azt szoktam tanácsolni, hogy csakis úgy, ha nem engedjük leégni a számlát.

Egy mondatrészt kiemelnék a fentiekből: ...és ha követem a saját szabályaimat…

Ez a rész nagyon fontos, mert ez csak a tőzsdepszichológia kérdése, azaz a fegyelemé. Hiába van akármilyen jó szabályrendszerünk, technikánk, vagy bármink, ha azt nem tartjuk be. Igyekezzünk kis lépésekben bevezetni egy változattatást. Így lesz időnk minden kisebb részfeladatot jól begyakorolni, a végrehajtását ellenőrizni, és ha kell nagyobb fegyelmet gyakorolni. 

9) „Mások többet nyertek, mint én.”

Ezzel nem sok mindent lehet kezdeni, mert egy ősi félelem, vagy inkább gondolat, hiszen a másik rétje mindig zöldebb. Illetve mindig is lesz alapja ennek, hiszen mindig lesz olyan, aki nagyobb számlán, vagy esetleg jobban, vagy szerencsésebben kereskedik. Így soha nem fog elmúlni ez az érzés. Azt kell(ene) átgondolni, hogy miért is alakult ki ez bennünk.

Miért is fontos az, hogy a másik mennyit keres? Alapvetően azért, mert mindig a másikhoz próbáljuk hasonlítani magunkat, így találva meg a közösségben a helyünket. Én többet keresek, mint a másik, és kevesebbet, mint a harmadik, azaz a kettő közt vagyok. Úgy érezzük, hogy mindig meg kell határozni a sorrendet. A forex és a tőzsdei kereskedésben is próbáljuk ezt megtalálni, és sokszor valami versengésnek gondoljuk, hogy a másiknál jobbak legyünk.

Kerüljük a felesleges hasonlítgatásokat 

Ebbe a versengésbe nem kellene belemenni, hiszen nem egyenlő lehetőségekkel indulunk. Más, és más az anyagi helyzetünk. Ha az egyiknél többet nyerünk, akkor hamar képbe kerül egy másik trader, akinek esetleg jobbak az anyagi lehetőségei, és az többet nyer, mint mi. Azaz mindig lesz olyan, akit le kell „győznünk” a saját magunk által kitalált versenyben. Ekkor már az esetleg valóban szép eredményünkkel is elégedetlenek leszünk, ami jó esetben csak elveszi a kereskedés örömét, de rosszabb esetben agresszív, túl nagy kockázatú kerekedésre is sarkallhatja az embert, és akkor biztosan lesz olyan, aki többet nyer, mert az agresszív, túl bevállalós kerekedés hamar az eddigi nyerőinket is leamortizálja.

Illetve mindig kérdés, hogy az, akit esetleg nem is ismerünk, az valóban többet nyer-e, mint mi? Olyanokkal nem igazán érdemes versenyezni, akiket nem is ismerünk, nem is tudjuk, hogy ők milyen eredményt értek el. Nagyon finoman fogalmazva, hirdetésekben, fórumokon párszor elhangzik olyan eredmény, amire csak azt szoktam gondolni: messziről jött ember azt mond, amit akar…

Az a véleményem, hogy ha mindenképp sorrendet akarunk felállítani, és valakihez hasonlítani magunkat, akkor hasonlítsuk magunkat saját magunkhoz. Anno Japánban a vereség után volt egy mondás, aminek az a lényege, hogy dolgozz jobban, mint tegnap, légy jobb, mint tegnap egy kicsivel. Mi is kövessük ezt, és ne a másik eredményére figyeljünk, hanem arra, hogy ma jobb legyek, mint tegnap, egy kicsivel. Ami nem biztos, hogy az eredményben fog megmutatkozni, hanem lehet, hogy kevesebb hibát követek el, vagy éppen jobban, hatékonyabban elemzek le egy devizapárt. Kis lépésekkel, ha folyamatosan jobbítunk, akkor nagyon sokat el tudunk érni.

10)  "Semmi izgalmas/érdekes nem történik a piacon”

Ez az egyik legrosszabb félelem, illetve hozzáállás a piachoz. A kereskedés nem szerencsejáték, játékterem, extrém sport, vagy éppen valami izgalmas adrenalin bomba, hanem kemény munka. A tőzsde illetve a forex nem arra van, hogy a kereskedés közben adrenalin szabaduljon fel, és izgalmat érezzünk, hanem arra, hogy ott a technikánk szerint kereskedjünk. A kereskedés önmagában is izgalmas, vagy sokak szerint stresszes tevékenység, így nem nagyon kellene a plusz izgalmak elmaradása miatt aggódni. Az izgalmak keresése veszélyes, hiszen arra sarkallhat bennünket, hogy túlzott mértékű pozíciókat vegyünk fel, hogy jel nélkül lépjünk be, vagy éppen csak az izgalom miatt vegyünk fel egy pozíciót.

A piac hullámzik. Gondolom ezt mindenkit tapasztalta. De nem csak az árfolyam mozog hullámokban, hanem a piac mozgásának az ereje, a piac érdekessége, attraktivitása is hullámzik. Vannak olyan időszakok, amikor nem mozog, vár, vagy éppen egyensúlyi helyzetbe került, és a két erő, az eladási, és a vételi oldal nem tud egyik irányba sem kimozdulni. Ezt meg lehet élni úgy, hogy „Nem történik semmi izgalmas a piacon…”.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Keressünk másik párokat, termékeket. Ahogy már volt róla szó, a piacon nagyon sok instrumentum van, és a sok közül mindig van pár, ami szépen „izgalmasan” mozog. Ha valaki valóban az adrenalin löketért, az izgalomért kereskedik, valahogy extrém sportnak tekintve a tőzsdét, annak érdemes elgondolkodni a hírkereskedésen. Ott nem lesz oka az izgalmat hiányolni. Illetve, ha sokszor unalmasnak, izgalom, és lehetőség nélkülinek érezzük a piacot, akkor lehet, hogy a jelsűrűséggel van gondunk, azt tartjuk ritkának. Ha valóban arra jutunk, hogy a jelek ritkán jönnek, és ezért nincs kötésünk, és ezért unalmas a kereskedésünk, akkor váltsunk egy idősíkkal lejjebb, és ott már gyakrabban kapunk jelet.

11) Nem hittem, hogy pénzt lehet keresni a tőzsdén

A hit fontosságát sok helyen hangsúlyozzák, a legtöbbet Brian Tracy műveiben,és egyéb önfejlesztő könyvben olvashatunk róla. Addig, amíg nem hisz valaki valaminek a megvalósíthatóságában, addig nem fogja tudni megvalósítani, hiszen a tudatalattija azonnal küldi neki a jelet, hogy „ez lehetetlen!”.

Miért is nem hittem kezdők kereskedőként a tőzsdei kereskedésben? Ez nagyon jó kérdés, az elején én sem értettem, hogy mi lehet a gond ezzel. Azután ráébredtem, hogy ennek két oka van. Az egyik az, hogy általánosságban az én korosztályom abban nevelkedett, hogy a tőzsdén csak veszíteni lehet, hiszen ott a nagy tőzsdeválság, ami mennyi embert tett tönkre, az ablakokon ugrottak ki és csődbe döntötte az USA gazdaságát. Ami az akkori időknek megfelelő szemlélet volt, hiszen fiatalabb koromban nem is volt elérhető itthon a tőzsde, és megfelelő volt a szocializmusban azt bemutatni, hogy a gonosz kapitalisták spekulációinak a helye, és a tőzsde okozta a nagy gazdasági válságot, és döntötte nyomorba a proletariátust Amerikában stb.. Azóta persze tudjuk, hogy a tőzsdei bukásoknak, az ablakon kiugrálásoknak, a kisember pénzének elégetésének a kockázatkezelésük teljes hiánya volt az oka. A „lufis” cikkekben leírt módszerrel vizsgáljuk meg az akkori mozgásokat a grafikonon. Már az is nyilvánvaló, hogy az akkori ismereteinkkel ellentétesen nem a tőzsde bukása volt az oka a gazdasági válságnak, hanem az akkori amerikai gazdaság valós, a reál gazdaságban bekövetkező korrekciók. Azaz itt is igaz (ahogy az indikátoroknál is), hogy nem a farok csóválja a kutyát… és a fundamentumokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. A neveltetésből adódik az is, hogy a pénz keresésnek a módja számomra a munka volt. Azt tanultuk, azt nevelték belénk, hogy a munka az, ami érték, és dolgozni kell a pénzért.

A tőzsdei kereskedés is MUNKA!

Ez persze a forex, vagy a tőzsdei kereskedésnél is pont így van. Ami gátló és nagyon zavaró volt számomra (persze utólag jön rá az ilyenre az ember), hogy a munka, a dolgozás fogalma az „elmegyek a munkahelyre és ott valamit csinálok” fogalommal volt egyenlő. Már az, hogy nem kell elmenni a „munka helyére” az is egyfajta ellentmondást volt az „ebből lehet keresni valami pénzt” elgondolással, hiszen a munka helye a munkahely. és oda el kell menni. Aki meg nem jár dolgozni az lusta, más nyakán élő ember, azaz egy KMK-s. Ha valaki ezt nem érti, akkor keressen rá a közveszélyes munkakerülőre, mert anno volt ilyen paragrafus is… Ahogy látni elég jól bebetonozott okai voltak, hogy sokáig nem nagyon hittem a forexen, a tőzsdén való pénz keresésében. Ez nem „munka” és nem is kell elmenni a „munkahelyre”…

Fegyelemmel dolgozzunk a téves beidegződések ellen

Ezen valóban csak nagy fegyelemmel lehetett átbillenni, de amikor bekerült a munka fogalmába, hogy itthon van a munkahelyem, és ezzel a munkával akarok foglalkozni, akkor már sokat léptem előre, és kezdtem sejteni, hogy van értelme ebben gondolkodni. Nekem az segített, hogy kialakítottam egy munkatervet, amiben nagyon szigorúan meghatároztam a munkafolyamatot, az időpontokat, a teendőket. Ahogy időkeretbe kerültek a teendők és írásban is ott voltak, akkor már az az érzésem kezdett kialakulni, hogy ez munka, aminél van egy munkafegyelem és elvégzendő munka. Pont, mint vállalkozóként előtte, azaz ki kellett nyitni a boltot, időben meg kellett jelenni, a könyvelésre a papírokat összerakni, a számlákat rendezni stb.…

Ez nekem bevált, de másnak lehet, hogy más megoldás lehet a jó. Volt aki a megerősítő állítások módszerével kondicionálta át magát, de bármi más is jó. A lényeg, hogy amíg nem munkának, vállalkozásnak, szakmának tekinted a forexet, tőzsdét, addig nem lehetsz igazán sikeres benne, hosszú távon. Amíg nem hiszed el, hogy ezzel lehet keresni pénzt, odáig nem fogsz előbbre jutni, mert a hited, a világról való erkölcsi, etikai, eszmei vagy bármi elképzelésed ellen nem lehet huzamosabb ideig tevékenykedni.

A környezet is gátolhat a tőzsdei, forex kereskedésben

Itt kellene egy kis kitérőt tenni, mert bár magunkat terelhetjük valami jó, vagy annak gondolt cél felé, de másokat nem. Hiába fogadtam el kezdő kereskedőként, hogy a számítógépezés, amit sokan kívülről látnak a tőzsdei, forex kereskedésből, az nekem munka, ha mások, a környezet nem annak tekintették. Játék, szórakozás, internetezés… sok emberben ez van, ha „számítógépezésen” kapják a másikat.

Két megoldás lehetséges szerintem. Az egyik, hogy próbálod megmagyarázni, hogy ez valóban munka, és látod, itt van ebből a pénz. Ezt vagy elfogadja, vagy nem, és esetleg csak rád hagyja a dolgot: no, ez is „megdumálta”, hogy mennyire nagyon sokat dolgozik, pedig egész nap csak játszik a géppel.. A másik, ami szerintem jobb, ha nem is nagyon tudja senki, hogy mit is csinálsz, és akkor nem fognak ferde szemmel nézni rád.

A hit, hogy ebből lehet pénzt csinálni nagyon fontos, de nem elégséges. Nélküle nem, de csak vele nem lehet megélni a forexből, tőzsdéből. Ha alapból nincs hite ebben a kereskedőnek, akkor nehéz azt a hitet felépíteni, de ha sikerül, akkor egy nagy lépést teszünk előre.

12) Önként felvállalt negatív környezet!

A másik oka, hogy a kezdő tőzsdei kereskedőként nem volt hitem a sikerben az, hogy fórumoztam. A fórumok (ma már FB csoportok) a túl nagy elvárások és félelmek tárháza. Pedig az első dolga az embernek, ha valamivel foglalkozni akar az, hogy az interneten rákeres. Anno én is így voltam, és ezzel bele is estem egy csapdába. A keresők elsősorban a fórumokat dobták ki, hiszen ott nagyon sok a releváns szó, és a nagy a látogatottság. Ezt pedig az akkori viszonylag egyszerű keresőmotorok nagyon szerették. Naivan azt gondoltam, hogy egy szakmai közösségben, azaz fórumon majd sok hasznosat fogok találni, és ott hozzáértőkkel lehet beszélgetni. Ebből kiindulva kezdtem olvasgatni a fórumokat.

Mi az, ami elsőnek érdekel mindenkit, ha egy ilyen témákban kutat? Mennyi pénzt lehet vele keresni (itt részletesen megbeszéltük a témát: Mennyit lehet keresni a tőzsdén, forexen?) . Ez logikus kérdés, bár már én úgy gondolom, hogy aki ezt felteszi, az elég kezdő, de ennek ellenére jogos a kérdés.

Irreális nyereségek a tőzsdén és forexen?

A fórumokon a ritka, fehér hollónak számtó korrekt válaszoktól eltekintve két véglet van. Az egyik, amibe belefutottam kezdő tőzsdei kereskedőként, az volt, hogy egy fórumozó mindennap, vagy legalábbis másnaponként beszámolt, hogy aznap 10-20-30% eredményt ért el. Az első pár perces örömködés után, hogy ennyit el lehet érni, jött a kijózanodás: ez hihetetlen és lehetetlen. Bár már jellemzően kikoptak a fórumokról az ilyen kereskedők, de azért még előfordulnak. Főleg akik el akarnak adni neked valamit! Csodarobot, csoda technikaA reális elvárásokról többször írtam, érdemes a vágyakat kordában tartani!

Ha lehetetlen, akkor bizony nagy valószínűséggel nem az igazat mondja. Az első gondolatom ezután az volt, hogy miért is kell hazudni, ha lehet ezzel keresni? Logikusan (persze tévesen) arra jutottam, hogy nem is lehet ezzel keresni, hiszen, ha lehetne, akkor nem hazudna. Ez eléggé elkeserítő volt, hiszen, ha nem lehet vele keresni, akkor minek foglalkozom a tőzsdével, a kereskedéssel.
A túlzott, főleg ennyire túlzott célok, várakozások egyértelműen gátolják a fejlődést, mert a tudatalatti rögvest azt üzeni, hogy bizony ez elérhetetlen, és nem fogja engedni, vagy éppen gátolni fogja a további érdemi munkánkat. Sok „túlzó” kereskedő nem is sejti, hogy azzal a kevés örömmel, amit ő kap azzal, hogy ő aztán jó nagyot mondott, és nagyon nagy trader képét mutatja, sok kezdőnek milyen kárt okoz.

Mit tegyünk? A reális tőzsdei elvárásokat osszuk el heti, havi célokra

Az ilyen nagyotmondók (és a reklámok) által elért gátlást csak elérhető, reális célok kitűzésével, és azok havi, heti, akár napi lebontásával lehet leküzdeni. Az elérhető, reális célokról már volt szó, nem nagyon ismételném el újra.

A „hitetlenek” túlzásai a tőzsdén

A másik réteg, aki nekem nagyon sikeresen elültette a gátlást, az a ”hitetlenek” gyülekezete volt. Ők azok a tőzsdei kereskedők, hozzáértők, akik mindenben megtalálják azt, hogy miért nem jó, miért hazugság, hogy ezzel nem lehet pénzt keresni. Akár egy stratégiát ír le valaki, akár egy eredményt rak be, azt rögvest kikezdik, és csalásnak minősítik. Ők elég sok időt töltenek a fórumon, FB csoportokban, és így sok beírással azt a látszatot keltik, hogy ők nagyon aktívak. Így kezdő kereskedőként én is elhittem azt, hogy ők bizony engem védenek (megszokott vezérmotívum amivel igazolják, hogy mindenkinek nekiugranak) a csalóktól, a hazugoktól, a reklámozóktól. Nem is csodálkozom így, utólag a nagy számukon, hiszen ismert a tény, hogy a forexen, tőzsdén sok a vesztes, így csak statisztikailag is nagyon valószínű a többségük egy fórumon. Az általuk generált erős gátlást hamar le tudtam küzdeni, hiszen elég sokat olvastam visszamenőleg a fórumokat, hogy tanuljak, és láttam, hogy csak és kizárólag negatív hangvételt ütnek meg. Soha nem azt mondják, hogy „így nem jó, de ha úgy csinálod, akkor tapasztalatom szerint…” azaz csak leszólni tudnak másokat, és nem segíteni neked.

A nagy aktivitásukat is megértettem. A logika az mögötte, hogy ha nekik nem megy, akkor akinek megy az biztosan hazudik. Ha én belebuktam a tőzsdébe, forex kereskedésbe, akkor nagyon jó lenne, ha mindenhol el tudnám mondani, hogy ez nem jó dolog, hiszen akkor nem én (akinek nem megy), hanem a forex, a tőzsde az, ami rossz (mások hibáztatása tipikus tőzsdepszichológiai hiba, beszéltünk róla), hiszen azon nem lehet keresni.

Összefoglalva: a kereskedés eredményességébe vetett valós hit nélkül nehéz megtalálni azt a motivációt, amivel fenn tudjuk tartani a sok munkához elengedhetetlen lendületünket. Annak, hogy nem hiszünk abban, hogy a forexen, vagy a tőzsdén lehet keresni, sok oka lehet. Én kettővel küzdöttem, így csak ezeket tudom példaképp hozni. Az egyik a neveltetésből adódott, amit, ha te is így érzel, nem lesz egyszerű leküzdeni. Előbb fel kell ismerni, majd napi szinten keményen dolgozni ellene. Ezen dolgozni kell, de a másikat, amit említettem jobb elkerülni, mert okozhat gátlást, és leküzdendő problémát.

A folytatásban pedig 3 tévedésről beszélünk, ami azért kapcsolódik a fenti témához, mert szintén kezdő tőzsdei kereskedők hajlamosak ezekre a tévedésekre. A következő bekezdésekben három olyan hibás elgondolást nézünk meg, ami korlátozta a kereskedésemet a kezdeti időben:

  • Hibás elvárások az elemzők felé
  • Adaptív magatartás hiánya
  • Túl sok adat együttes figyelése

13) Hibás elvárások a tőzsdei elemzők felé

Kezdeti időben én úgy gondoltam, hogy ők biztosan tudják a piaci mozgásokat előre, hiszen ők szakemberek. Abból indultam ki, hogy ha őket követem, akkor nagy gond nem lehet, hiszen a tőzsdében, devizapiacon járatos és szakképzett elemzők. Nagy lendülettel olvastam a cikkeket, a lehető legtöbb brókercég, elemző hírlevelére fel is iratkoztam, hogy biztosan képbe legyek, és nehogy lemaradjak valamiről.

Az első időben ez nagyon jól bejött. Esett a piac, mindenki esést jósolt (2008-as válság vége felé jártunk). Majd amikor az esés megállt, és egy kicsit bizonytalanabbá vált a piac, akkor kellett szembesülnöm azzal, hogy a találati arány az nem volt olyan jó. Egyre rosszabb lett a helyzet, hiszen nincs egyértelmű irány, akkor nagyon nehéz megjósolni a mozgást. Az addig sztár elemzőknek tartott emberek sem tudják azt, hogy mi lesz, akkor hogyan lehet ezzel keresni hosszabb távon? Ez és hasonló gondolatok kavarogtak bennem. Az ilyen kétséget erősítette az is, hogy fórumokon sok másnak is hasonló tapasztalat lett, és elkezdték mondogatni azt, hogy egy elemző sem tud semmit, mindegyik csaló, és azért mond bármit is, hogy a piacot mozgassa, vagy az embereket megvezesse. Ez akkor nagyon megfogott, hiszen az ilyen "konteós", összeesküvés elméleteknek nagy piaca van :)

Az alábbi képen látható táblázatot kb. 12 évvel ezelőtt fotóztam ki egy könyvből, sajnos a könyv címét elfelejtettem, így forrást nem tudok megjelölni. A táblázat azt mutatja, hogy az adott évben az elemzői (Analysts Estimate) és a közgazdászok (Economists  Estimate) várakozásai, előre jelzései mennyire voltak pontosak. Az Acutal Growth oszlopban pedig az adott évben az 500 legnagyobb amerikai vállalat árfolyam növekedés került feltüntetésre. Az oszlopok közötti különbség az elemzők, közgazdászok tévedése (Az elemzői célárak követéséről bővebben itt).

https://elemzeskozpont.hu/sites/default/files/oktatas18/tozsde-tippek-01.png

Mi is az igazság a tőzsdei elemzésekkel kapcsolatban?

Ahogy tapasztaltam, az egyik véglet sem jó. Sem az „elemzők mindent tudnak”, sem a „csaló banda” állapot nem hozta meg azt a piaci eredményt, amire számítottam. Két tanulságot vontam le. Az egyik az, hogy bizony ők is csak emberek, így nem várható el reálisan, hogy a jövőt lássák. Ha elfogadjuk azt, hogy a piaci mozgások csak „jó eséllyel” lehet eltalálni, a többi a kockázatkezelés és a pozíció menedzselés kettős feladata. Tehát azért nem érdemes olvasni az elemzőket, hogy abból konkrét kötéseket tegyünk meg.

Ráadásul a legtöbb magyar elemző olyan célközönségnek elemez, hogy azok nem vagy csak nagyon kis mértékben tudják a piacot befolyásolni. Így nem nagyon van értelme nekik megvezetni az olvasót, hiszen nagyon marginális hatással lehetnek a piacra. Ha kötni nem lehet, akkor minek olvassak elemzést?

Hogy tanuljunk abból, hogy mit figyel egy elemző, milyen indikátorokat, vagy éppen trendvonalakat stb.. használ. Ez hozzájárulhat a szakmai fejlődésünkhöz, és ahhoz, hogy esetleg olyan technikákat, jeleket is megismerjünk, amikről nem is hallottunk. Nem az a lényeg, hogy olyan elemzőt találjunk, aki tuti biztosan eltalálja az irányt és azt meg is osztja velünk, hanem olyant, aki a technikai elemzésben otthon vagy, vagy a fundamentális elemzésben. A célunk nem az, hogy egy jelszolgáltató elemzőt, kereskedőt találjunk, aki helyettünk gondolkodik, hanem egy olyant, aki nagyon otthon van az elemzésben.

14) Túl sok adat együttes figyelése a tőzsdén

Kezdő tőzsdei kereskedőként mindenki szeretne egy olyan rendszert találni, amiben nincs hiba, nincs vesztes pozíció. Így minél több mindenre, indikátorok tucatjaira, elemzésekre, hosszú és rövid távú véleményekre is figyel.

A piaci mozgásokból adódik (szerintem), hogy ha túl sok jelzést, ha minden idősíkot és ezenkívül még a fundamentális elemzéseket is figyeljük, akkor a legtöbbször eljutunk oda, hogy soha nem léphetünk be, mert biztosan lesz egy olyan ellenkező jelzés, ami lehetetlenné teszi. Ha több tíz indikátort figyelsz, akkor abból biztosan lesz egy, vagy kettő, ami már az ellenkező irányt jelzi, mint a többi.

Olvastam kezdő kereskedőként, hogy többféle elven működő indikátorokat használjunk, és akkor többféle elv is érvényesük, így jobb belépőket kapunk. Nekem sikerült olyan tökélyre fejleszteni ezt, hogy harmincegy indikátort raktam fel, és még a fibót és a trendvonalakat, szinteket is figyeltem. Mindig volt egypár, ami pontosan azt mondta, hogy a többi irányába nem léphetek be. Amikor éppen mindegyik egy irányba állt, akkor meg már a trend ment el annyira, hogy nem nagyon mertem beszállni. Az előnye ennek nagy volt. Alig léptem be és alig volt vesztő pozícióm. Nyereség sem, mert sok mozgásról sikeresen lemaradtam.

Levonhatjuk a következtetést, hogy a stratégia, rendszer, ami túl sok mindent figyel, az semmit nem fog figyelni rendesen a tőzsdén. Nekem jó pár hónapomba került, hogy ráébredjek, hogy a túlzott biztonságra törekvés a tőzsdén több kárt okozott, mint ami hasznot hozott.

Mit tegyünk? Az egyszerűség hasznos a tőzsdén

Próbáljunk kialakítani egy minimális, de elégséges információ mennyiséget a technikánkhoz, a tőzsdei kereskedéshez. Ha pedig úgy érezzük, hogy kell még hozzá valami más, egy plusz indikátor, akkor azt tegyük hozzá, és teszteljük le újra. Ha pedig az eredeti technikánknak megfelelő mennyiségű indikátort már hozzátettünk, akkor gondolkodjunk el azon, hogy az eredetinek volt-e valami értelme, ha még egyszer annyi indikátort hozzá kell még tenni. Vagy az eredeti volt kidolgozatlan, vagy mi raktunk hozzá valami miatt túl sokat. Ilyenkor az alábbi tipikus okok állnak a háttérben:

  • a veszteségtől való félelem
  • a biztonságra való törekvés
  • kockázatkerülés
  • a jövő jóslására való törekvése

Elsőre ezek a hibák jutottak eszembe, amikor azt kezdtem elemezni, hogy miért is akartam kismillió indikátort, funda és egyéb híreket együtt figyelni a kereskedés során. Helyette pedig el kell fogadni, hogy a forex és a tőzsde veszélyes üzem. Ezt nem a túlzott, de hamis biztonság illúziójával lehet csökkenteni, hanem a kockázatkezeléssel, az RR (hozam/kockázat) és a pozíció menedzselés fejlesztésével. Inkább kevesebb, de jobban megismert indikátor, vagy jelzés legyen, mint sok, félig, vagy úgy sem ismert indikátor. Legalábbis szerintem.

15) Adaptív magatartás hiánya a tőzsdén

Az egyik legnagyobb tévedésem volt ez kezdők koromban. Talán már említettem, hogy 2007-ben kezdtem kereskedni, akkor egyszerű volt az élet, mert trendelt a piac, és ott mindenki tudott keresni. Ehhez a trendelő piaci helyzethez alakítottam ki az akkori technikámat, amit a részvénypiacon és forexen használtam. Ahogy minden jónak, ennek is vége lett, a piacok, a tőzsdék megnyugodtak, elkezdtek oldalazni, amire nem voltam felkészülve. Így a már megkeresett pénzem kezdett csökkenni, hiszen nem a piaci helyzetnek megfelelő technikát alkalmaztam, hanem egy trendelő piacra kifejlesztettet.

Az első időben azt gondoltam, hogy ha van egy jó technikám, akkor mindig és mindenhol működni fog. Tévedtem, és ezt az elején a tőzsdének róttam fel. "Mit képzel az ilyen, hogy nem azt csinálja, amit eddig, és elszedi a pénzemet!" "Nekem van egy jó technikám, ami eddig működött, és most nem, én semmit nem változtattam, és mégsem hozza az elvárt hasznot…" Mivel én mindent jól csináltam, úgy ahogy eddig,nyilván piac az, ami nem jól működik. Mások hibáztatása, a piac feletti kontroll illúziója ismerős tőzsdepszichológiai hibák.

Hm… ahogy nézegetem az akkori bejegyzéseimet a naplómban, elég naiv voltam. Mivel a teljesítményem erősen visszaesett, és a hozzáállásom is negatív lett, így hosszabb, közel háromhetes hibakeresésbe kezdtem.

Biológiából tanultad, hogy ha egy faj nem alkalmazkodik a változó környezethez, kihal, vagy jobb esetben stagnálni fog. A forexen, tőzsdén is pont így van. Ha nem fejlesztjük magunkat és a technikánkat, akkor nem maradunk sokáig a piacon. A piac változik, és nem nagyon tolerálja, ha mi nem.

Mit lehet tenni? Adaptívan kell a piachoz hozzáállni és a változásokat követni. Ez nem annyira nehéz, mint ahogy azt gondoljuk első olvasatban. Pár lépésben szedtem össze azt, ami nekem akkor nagyon sokat segített.

Adaptív magatartás a tőzsdén kezdőknek

A már meglévő technikánál össze kell írni, hogy mikor működik és mikor nem. Gyakorló kereskedőnek ez nem okoz gondot, hiszen ha eddig kereskedett ezzel a technikával, akkor jó eséllyel ki is ismerte. Kis kitérő, de ezt sokszor emlegettem. A trendkövető technikáimnál gyakran jelzik a tanfolyami hallgatók, hogy az bizony nem működik, vagy nem úgy működik, ahogy azt várta a kezdő kereskedő. A legtöbb hiba abból adódik, hogy általánosan használhatónak gondolják, és nem csak trendben keresik a jelet. Érdemes minden ismert technikádra összeszedni azt, hogy hol működik, és hol nem. Ha már tudjuk, hogy mire alkalmas a technikánk, akkor azt is tudjuk, hogy hol alkalmas, hol lehet azzal kereskedni. Ha ezt be is tartjuk, akkor nem lesz különösebb gondunk vele.

Így hamar kiderül, hogy az adott piaci, tőzsdei helyzethez alkalmas-e a technikánk. Ha azt tapasztaljuk, hogy sok olyan helyzet van a tőzsdén, ahol nem tudunk ezzel kereskedni, akkor már nincs semmi problémánk, mert tudjuk a megoldást. Olyan technikát kell keresni, ami a többi időszakban is jó lesz. Lehet, hogy egy, de lehet hogy több technikát kell majd megtanulnunk ahhoz, hogy a lehető legtöbb piaci helyzetben kereskedni tudjunk. Az első technika elsajátítása a legnehezebb, de egy gyakorló trader gyorsan tud tanulni, hiszen sok eleme a következő technikának már ismerős lesz.

A kereskedésben próbáljunk meg a piachoz alkalmazkodni, ne a piactól várjuk, hogy ő alkalmazkodjon hozzánk. A piac jeleit, mozgását, állapotát is figyeljük, és a megfelelő helyen a megfelelő technikát alkalmazzuk. Azaz adaptáljuk a változásokat a kerekesesünket a piachoz, mert a piac az úr, mi csak vízcseppek vagyunk a tőzsde tengerében. Ha ezt a folyamatos változást nem tudjuk gyorsan és hatékonyan lekövetni, akkor nem lesz túl sok esélyünk a piacon maradni.

Ha kérdésed van a fentiekkel kapcsolatban, hozzá szeretnél szólni a témához, csatlakozz facebook csoportunkhoz ide kattintva!

Tanfolyamaink:

Új tartalmak

please do NOT follow this link