Tőzsdepszichológia 5 szabálya: Igazságtalan a piac? Mennyire vagy elkötelezett?

Kategória: 

Az eddigi témáktól eltérően most a tőzsdei pszichológiával foglalkozunk. Ezt a témát későbbre szántam, de érdekes mód kettő levelet is kaptam egy témában. A levélírók panaszolják, hogy a tőzsde, illetve a forex piac nem volt velük igazságos, hiszen ők mindent jól csináltak, de a piac ellenük fordult és ez igazságtalan dolog. Mélyen és negatívan érintette őket ez, és kudarcként élték meg, illetve személyes támadásnak a piactól.

„Igazságot mindenkinek!” – elterjedt szlogen, a választásokkor, kampányokkor a politikusok is igazságot ígérnek, és azt, hogy majd ők igazságosan fognak kormányozni. Sokat foglalkozunk az igazságosság kérdésével. Tanárok, kormányok, ügyvédek, politikusok, papok, mindenki igazságot követel.

Ki tagadná az értékét? Pedig az igazság az, hogy nem igazságos világban élünk. Az élet nem igazságos, és soha nem is lesz az. Számtalanszor előfordult már, hogy a sors rosszul bánt velünk. Te dolgoztál meg valamiért, és valaki más aratta le a sikert. Nincs igazság! Valakit előléptetnek, mert kedvesebb a főnökhöz, mint te. Nincs igazság! A főnököd dühbe gurul, rád hárítja a felelősséget, és kirúg az állásodból. Nincs igazság! Kétszer annyit dolgozol, mint a szomszéd, okosabb is vagy nála, mégis fele annyit keresel, mint ő. Nincs igazság! Az igazságtalanságra számtalan példát találunk. Ha a világ önmagában igazságtalan, akkor a piac, a forex, a tőzsde miért és hogyan legyen az?

A piac semmivel nem tartozik nekünk. Mégis mindnyájan úgy teszünk, mintha kereskedés megkezdése előtt megállapodást írtunk volna alá, amely „becsületes”, „igazságos” elbánást biztosítana számunkra.  Amikor rosszul mennek a dolgok, vesztő pozíciók jönnek egymás után, rengeteg időt, energiát pazarolunk arra, hogy háborgunk a minket ért igazságtalanság miatt. „Nincs igazság!” „Megáll az ész!” „Felháborító” „Hogy én milyen peches vagyok!” „Milyen szemét, igazságtalan a piac!”

1. szabály: Ne keress kibúvót!

Ennél is rosszabb, ha az igazságtalanságot ürügyként, kibúvóként használjuk. Az érvelés ilyen egyszerű : mi értelme próbálkozni, ha egyszer a kereskedés nem más, mint balszerencsék sorozata?  A piacon nem lehet keresni, mindenki, aki azt állítja,hogy lehet, az csaló! Vagyis a velünk megtörtént bajok miatt siránkozunk, ezzel az időveszteséget tétlenséggel tetézzük. Egyszerűen feladjuk a harcot: a tanulást, a próbálkozást, a piaci helyzetek megfigyelését, a nekünk megfelelő piac, idősík és a megfelelő technika keresését.

Az igazság létezéséről szóló mítosz legyőzhető, ha elfogadjuk, hogy igazságosság, mint olyan, nem létezik. Az igazság akár a szépség, a szemlélőtől függ. Ő dönti el, hogy jelen van vagy nincs. Ez kifejezetten igaz a tőzsdére, és az egyéb piacokra.

Ha rosszul bánik veled a sors, fogd fel balszerencsének. Ne nagyítsd fel a bajt, inkább próbálj tanulni belőle, hátha segítségedre lesz a későbbiekben. Amilyen hamar csak tudsz, térj vissza szokásos munkához: demózáshoz, tanuláshoz és a kereskedéshez. Keresd meg azt, hogy mit hibázhattál, mit nem vettél észre a piacon belépés előtt, az „igazságtalanság” egyszeri alkalom, vagy éppen egy olyan piaci helyzetben történt meg sorozatosan, aminek a kezelésére nem voltál felkészülve? Ha valaki ellehetetlenülve dagonyázik az önsajnálatban, ne a sors és a piac kegyetlenségét hibáztassa. Saját maga választotta ezt az irracionális megoldást.

2. szabály: Ha meg sem próbálod, biztosan nem sikerül

Az élet tele van igazságtalansággal, és nincs rá garancia, hogy ha nagyon igyekszel, sikeres leszel. Ez kifejezetten igaz a forexre és a tőzsdei kereskedésre is. Egy dolog azonban egészen biztos: Ha meg sem próbálod, biztosan nem sikerül. A forex kereskedésben, a tőzsdéken sok egyéb területtel ellentétben ezt a próbálkozást ingyen tudod megtenni, hiszen itt addig és olyan intenzitással, és úgy demózol, ameddig és ahogy akarsz. Mindent ki tudsz próbálni ingyen, bérmentve.  Sok vállalkozó, kényszervállalkozó nagyon örülne, ha a választott vállalkozását előtte, akkor és ott, ahol akarja, le tudná demózni, és ingyen, vagy nagyon kis összeggel ki tudná próbálni. Erre nekik nincs lehetőségük, de nekünk van.

Éljünk a lehetőséggel, és ne az igazságosságot keressük a piacon, hanem fogadjuk el, hogy a piac a tenger és mi a szörfösök a hullámain. Bár volt, aki megkorbácsolta a tengert, mert „igazságtalan” volt vele, de nem sok eredménye lett annak…

A piac nem igazságos, vagy igazságtalan, a piac van, és arra mozog, amerre mozog. Ha ezt elfogadjuk, akkor nem okoz gondot, hogyha arra megy, amerre nem szeretnénk, és nem fogunk érzelmi szálakat fűzni a mozgáshoz.

Hogyan állítsunk élesbe egy technikát ingyen, vagy nagyon olcsón? Milyen lépéseket kell(ene) megtenni, hogy ne legyen anyagi veszteségünk a tanulás alatt? Erről szól a következő alapos (23 oldalas) sorozat, aminek a címe: Hogyan állítsunk élesbe egy technikát?

3. szabály: Mennyire vagy elkötelezett?

Bár a megfogalmazása elég fura és provokatív, de a tartalma teljesen igaz. Dobd ki a tévédet az ablakon! Természetesen nem arra biztatok senkit, hogy a kedvenc tévéjét dobja ki az ablakon, hanem csak arra, hogy az életéből dobálja ki a felesleges, időt és energiát elszipkázó tárgyakat, tevékenységet. Nem is kell teljesen eltávolítani ezeket, csak korlátot szabni nekik, a megfelelő időkeretbe, a megfelelő helyre rakni őket.

Miért beszélek a tévé kidobásáról? A forex kereskedés megtanulása nem egypár órás teendő. Aki alapok nélkül (kevés olyan ember van, akinek alapjai vannak egy ilyen különleges témában) kezd neki, annak „teljes munkaidőben” is legalább fél év, amíg eljut egy használható szintre, és kereskedni kezdhet.

Az idő véges, és valahonnan fel kell szabadítani a tanulásra, gyakorlásra. Az első „kidobálásos” tevékenység a tanulásra, gyakorlásra felszabadítani az időt. Ez az elején könnyen megy, hiszen érdekes, izgalmas és nagy lehetőségeket adó devizakereskedéssel fogunk foglalkozni. Majd amikor kiderül, hogy nem holnap, hanem hónapok múlva lesz lehetőség (távoli céloknak halk a hangja) valóban kereskedni is, akkor egyre kevésbé lesz idő a tanulásra, gyakorlásra. Elindul az a hárításos tevékenység, hogy most nem, mert amit helyette csinálok, az is fontos… majd a hét végén… majd a jövő hónapban, amikor hosszú hétvége lesz, akkor majd bepótolom.

Az idő felszabadításának a legjobb módja, pontosan úgy, mint amikor valami újnak helyet csinálunk a lakásban: a régi, felesleges dolgok kidobása. Gondoljuk végig, hogy amiket egy nap teszünk, azok mennyire szolgálják azt a célt, amit el akarunk érni? Pár hétig vezessünk rövid naplót, negyedórás lebontással a napi tevékenységünkről, és rostáljuk ki a „tévé nézést”. Ezeket dobjuk ki a listából, és rögvest lesz idő a tényleges értékekre is: jelenleg a devizakereskedésre.

Általánosan is igaz, hogy mindenkinek véges életideje van, azzal kell gazdálkodnia, és a sikeres embereknek és a kevésbé sikereseknek is 24 órásból áll egy nap. A sikeresek jobban be tudják az idejüket osztani! Meglepő statisztikákat lehet olvasni, bár nem tudom, hogy mennyire igazak (sejtem, hogy igen): a fejlett világban az emberek/gyerekek 4-6 órát tévéznek naponta. Az ébren töltött életünknek a negyede, fele a tévé előtt zajlik le?

4. szabály: A figyelem, a koncentráció jelentősége

A devizakereskedés tanulása, művelése értelemszerűen odafigyelést kíván. Ez mindennel így van, de a devizakereskedés az hamar visszajelez, ha nem koncentrálva csináljuk: sok rossz belépő, elmenedzselt pozíció lesz az eredménye.

A devizakereskedést jellemzően internetes kapcsolaton keresztül műveljük, ahol számos csábításnak vagyunk kitéve. A böngészés, olvasgatás, „keresünk valamit”, a „további elemzéseket olvasunk el”, „csak egy percre megnézem a leveleimet” tevékenység gyorsan eltereli a figyelmünket a tényleges munkáról. Nem meglepő, hogy így kevés idő jut a tényleges tanulásra, kereskedésre.

Ez olyan csapda, amit nehéz észrevenni, mert jól álcázva bolyong el a gondolatunk: valamit keresünk, ami fontos, valamit csinálunk, ami fontos. Nem csak nézelődünk ki az ablakon, hanem fontosnak tűnő „munkát” végzünk.

Érdemes szerintem kikapcsolni a böngészőt, a levelezőt, a skype-ot, ha tanulunk, kereskedünk, mert ezek elterelik a figyelmünket a témáról. Majd, ha van olyan, amire rá kell keresni az interneten, akkor később tegyük meg. Akkor is célirányosan, mert a keresgélés, a szörfözés mellékvágányokra terel, és az idő elmegy, majd csodálkozunk, hogy nem haladtunk egy fél napi „tanulással” sem…

A másik veszély maga a számítógép. Rengeteg program, játék, film van a gépen, ami csábító: csak megnézem ezt a filmet, csak játszom egyet a kedvenc játékommal, vagy kiretusálom gyorsan ezt a képet...

Már a tanulási fázisban érdemes kialakítani azt a zárt, és figyelemeltereléstől mentes környezetet, ahol kereskedni fogunk. Sem a való életben, sem pedig a virtuális térben ne legyen meg a csábítás, mert annak nehéz ellenállni.

Amit leírtam, azt mindenki tudja, én is tudtam, csak éppen… Este, amikor visszagondoltam a napra, hogy mit is végeztem el, jött a kellemetlen érzés. Semmit, mert szörföztem és „számítógépeztem”, de a munkára nem koncentráltam.

Nem szeretnék sikeres emberekkel példázni, de ha Bill Gates (Windows), vagy Steve Jobs (Apple), vagy Linus Torvalds (Linux) egész nap játszott volna a gépen, vagy filmeket néz, akkor megalkották volna a kedvenc operációs rendszerünket?

5. szabály: A devizakereskedés unalmas

A devizakereskedés unalmas. Az első nagy nekibuzdulás (majd én jó sokat fogok keresni, kevés vagy semmi munkával) után már egy unalmas teendő a tanulása. Többször ugyanazt kipróbálni, begyakorolni úgy, hogy még azonnal nem is hoz pénzt… ez nehéz, és unalmas. Ahhoz, hogy valamit el is érjünk ezzel, sok kitartás és elkötelezettség kell. Sokan a sporthoz hasonlítják a devizakereskedést, a kereskedést. Ez nagyon jó analógia, hiszen a sportban sem azonnal és gyorsan jön az eredmény, hanem sok ismétlés, edzés után. Hamar kibukik az ember, ha valahol elvész a lendülete, és csak ímmel-ámmal csinálja az edzéseket. Az elkötelezettség fenntartása, a motiváltság fenntartása nem egyszerű. Most nem megyek bele ezekbe, mert nagyon sok szakirodalom foglalkozik ezekkel.

Egy feladatot emelnék ki, ami a témánkhoz tartozik: A zavaró tényezők, a figyelem elterelő konkurens lehetőségek kizárását. Ezek (az internet, a tévé stb.) olyan csábító erővel bírnak, hogy hamar kikerül a fókuszból a devizakereskedéses munka, hiszen könnyebb a neten szörfözni, főleg, ha még indokolható okokat is találunk hozzá, mint a chartokat nézni és jeleket keresni a múltbéli adatokon.

Én az elején a „dobd ki a tévét az ablakon” tanácsot nagyon viccesnek találtam, abban bíztam, hogy a fegyelmem és a koncentrációm, a motiváltságom elegendő tanuláshoz és a kereskedéshez. Kiderült, hogy nem… egyre többet interneteztem, könyveket olvastam, filmet néztem stb. a munka rovására. Mindegyikhez volt jó indoklás, hiszen a témában kerestem anyagot, elemzéseket olvasgattam és a youtube-on olyan filmeket kerestem, néztem, ami szakirányú. De mellette sok cikket is elolvastam, más témában is néztem filmeket, így a munka nem ment, és az időm jól eltelt.

Egy időgazdálkodással kapcsolatos könyv és néhány cikk után jöttem rá 2008-ban, hogy komolyan kell venni a témát, mert az életidőm rövid, és gyakorlatilag nem jutok előbbre a devizakereskedéssel.

Így megfogadtam a tanácsot, kidobtam a "tévéket" az életemből. A tanulás, gyakorlás ideje alatt a böngészőt kikapcsoltam, a levelezőt bezártam. Így sok zavaró tényező kikerült a képből. Majd a film és egyéb nem produktív tevékenységekre szánt időt korlátoztam az eddiginek a negyedére. Az így felszabadult időben, zavartalanul és összpontosítva nagyon gyorsan haladtam az elsajátítható dolgokkal és a gyakorlásra, a piac figyelésére is jutott idő.

A bejegyzés elkészítése után találtam meg ezt a sokatmondó hirdetést:

Tőzsde pszichológia

Aki kicsit is ért a kereskedéshez, az tudja, hogy a valóságban nem így működik a tőzsdei és forex kereskedés. Kezdőként nézd meg az alábbi alapozó cikkeinket is:

Ha kérdésed van a fentiekkel kapcsolatban, hozzá szeretnél szólni a témához, csatlakozz facebook csoportunkhoz ide kattintva!

Tanfolyamaink:

Új tartalmak