Miért (NEM) vagyunk nyereségesek a tőzsdén, forexen?

Kategória: 

Mi az, ami nyereségessé teszi a kereskedőt, illetve a stratégiát? Sokan, sokféleképp definiálták ezt. Sok jó és kevésbé jó elgondolás van a köztudatban. Én most inkább matematikai oldalról közelítem meg a kérdést. Mire kell majd figyelni, ha egy stratégiát, vagy éppen a saját kereskedési stílusunkat, szokásainkat fejlesszük. Hogyan lehetne a meglévő stratégiánkat jobbá tenni kérdésre keressük a választ. A következő témákat beszéljük meg:

  • A tőzsdei, forex kereskedés nyereségének képlete
  • A találati arányt mivel lehet javítani?
  • Hogyan javítsuk a stratégiánkat a forex és tőzsdei kereskedésben?
  • Mit hagyunk figyelmen kívül, milyen hibákat követünk el?
  • Mi a probléma a nullás ügyletekkel?
  • A találati arány egyszerű számolásának másik hibája
  • Hogyan kerüljük el a fenti hibákat? Fejlettebb találati arány számolása
  • Hogyan értékeljük a találati arányok változását? 
  • Nyereség veszteség elemzése a forex és tőzsdei kereskedés során
  • Hogyan értékeld a kockázatot és a realizált veszteséget a kereskedés során?

A tőzsdei, forex kereskedés nyereségének képlete

Gondolom mindenkinek egyértelmű, hogy akkor nyereséges valaki, ha hosszútávon több a nyeresége, amit a számlájára jóváírnak, mint a vesztesége, amit levonnak tőle, azaz:

Összes Nyereség > Összes Veszteség

Ha ez nem igaz, akkor ott nagyobb baj van, és ott jól át kell gondolni, hogy mit is csinálunk. Alapesetben le kell állítani a kereskedést, és azután újra átgondolni azt, hogy akár mi magunk, vagy akár a stratégia alkalmas-e a tőzsdei vagy forex kereskedésre.

Ha ez a képlet egyenlő, akkor nem is vesztünk, de nem is nyerünk, azaz nullában tarjuk a számlánkat. Ami nem tűnik rossznak, és természetes is kezdő trader korunkban, de azért valljuk be, a hasznot tudjuk elkölteni…

Elkölthető Nyereség = Összes Nyereség - Összes Veszteség

Vizsgáljuk meg miből is áll a nyereségünk és a veszteségünk. Alapesetben a nyerők összessége és a vesztők összessége. Hát ezzel sem nagyon tudunk mit kezdeni, inkább bontsuk tovább a kérdést.

A találati arány vizsgálata is fontos

Az összes nyereség az átlagos nyerők és a nyerő pozíciók számának a szorzata. A vesztőink pedig az átlagos vesztők és azoknak számának szorzata. A képlet a következők szerint alakul. Átlag nyereség szorozva nyerők száma > átlag veszteség x veszteség száma. Általában a nyerő és a vesztő pozíciókat nem darabra számolják, hanem azok arányát nézik meg, illetve százalékosan értékelik. Ezt a számot szokták találati aránynak nevezni. Egy egyszerű példa: 100 kereskedésünkből 60 a nyerő és 40 a vesztő, akkor a nyerő 60%, a vesztő 40%, azaz a találati arányunk: 60/40 = 1,5. Mit jelent ez a szám? Azt, hogy átlagban 1,5x többször nyerünk, mint ahogy vesztünk, azaz minden egyes vesztőre jut 1,5 nyerő pozíció a kereskedés során. Az eredeti képlet így a találati arány alapján az alábbiak szerint módosul:

Átlag nyereség x nyerő% > átlag veszteség x veszteség%

Mit lehet elsőre ebből a képletből látni?

A találati arány, amit sokan annyira fontosnak tartanak, nem olyan befolyásoló tényező, mint ahogy gondolnánk elsőre, hiszen a nyerő% és a vesztő% (a találati arány ennek a két számnak az aránya) nem egyedül áll a képletben, hanem valamivel megszorozzuk. Így a nyereséget befolyásolja, de önmagában nem határozza meg.

Két példa a fenti igencsak jónak gondolt találati aránnyal számolva:

A eset: az átlag nyereség 100$ és az átlag veszteség 100$

100$x60=6000$ a nyereség 100$x40=4000$ a veszteség, azaz többet nyertünk, mint amit vesztettünk, így a stratégia nyerő lesz.

B eset: az átlag nyereség 100$ és az átlag veszteség 200$

100$x60=6000$ a nyereség 200$x40=8000$ a veszteség

Hát itt a reláció keményen megfordult, azaz a kereskedésünk veszteséges. 2000$ veszteséget könyvelhetünk el, pedig a kereskedési stratégiánk találati aránya nagyon jó. Lényeg tehát, hogy a találati arány és a nyerők átlaga és a vesztők átlaga határozza meg azt, hogy a „kacsacsőr” merre fog mutatni, azaz a vesztesek vagy a nyertesek oldalára állunk be. A kérdés a fentiek felismerése után, hogy a kereskedési stratégiánkban mit, hogyan javítsunk, hogy az eredményünk is javuljon. Nézzük ezeket a lépéseket.

A találati arányt mivel lehet javítani?

Elsősorban a kötési jelek finomításával, ahol arra törekszünk, hogy minél több jó jelezést kapjunk. Itt nagy segítség lehet, ha a stratégiánk egy részét le lehet programozni, mert az optimalizálás folyamatát le tudjuk rövidíteni. A stratégia fejlesztésénél eljutunk oda, hogy már nem tudunk jobb beállítást, jobb szabályokat hozni, mert a nyerők száma már nem emelhető. Ekkor érdemes keresni olyan megoldásokat is, amik a vesztő pozíciók számát csökkentik. Én például ezzel a módszerre tudtam növelni a tanfolyamon is tárgyalt stratégiám találati arányát, azaz nem arra fókuszáltam, hogy mivel lehet a nyerő ügyletek számát növelni, hanem arra koncentráltam, hogy mivel lehet a vesztő kötéseket kiszűrni. Ilyen megoldás lehet egy indikátoros stratégiába beépíteni trendelméleti szabályokat, vagy éppen a belépést szinttöréshez kötni a belépőt, vagy éppen azt figyelni, hogy az indikátorjelzésnél a piac is abba az irányba megy-e, mint amerre kötni akarunk. Azaz igyekezzünk a nyerőket emelni, a vesztőket pedig csökkenteni.

Érdemes-e ezzel foglalkozni?

Első gondolatunk az lehet, hogy nem, hiszen egy viszonylag jó stratégiát már sokkal jobbá nem lehet tenni, bármivel is próbálkozunk. Hiszen mit érünk el, ha az előző példa 1,5x találati arányát adó 60 nyerő 40 vesztő arányát (változatlan átlagnyerő és átlagvesztő mellett) kicsit feljavítjuk? Minden értéket csak 2-2 értékkel. Számoljunk:

Az eredetinél 2000 USD lett a nyereség, itt 100$x62=6200$ a nyereség 100$x38=3800$ a veszteség, azaz 2400$-ral lettünk gazdagabbak, ami 400$ pluszt jelent. Megéri? Ezt mindenki maga döntse el…

Sokszor már nem tudjuk a nyerők darabszámát emelni, hiszen egy adott jelzéssorozat közül csak maximum egy bizonyos kötés lesz nyerő. Akkor is van értelme a finomításnak, hiszen ha a vesztőket csökkentjük, akkor is jobb eredményt erünk el a végelszámolásban. Az előbbi esetet vizsgáljuk meg, hogy mi változik, ha csak a vesztők számát tudtuk csökkenteni az adott időszakban, akol eddig 100 kötésünk volt.

Az eredetinél 2000 USD lett a nyereség, itt 100$x60=6000$ a nyereség 100$x38=3800$ a veszteség, azaz 2200$-ral lettünk gazdagabbak, ami 400$ pluszt jelent. Megéri? Ezt mindenki maga döntse el…  10%-os javulást hozott… és pluszban azt is, hogy csak 98 kötésünk volt, azaz 2%-al kevesebbszer vállaltunk kockázatot, illetve ennyivel kevesebbet dolgoztunk.

Mire lehet még használni ezt a gondolatsort?

Meg tudjuk határozni azt, hogy ha ismerjük a találati arányunkat, akkor milyen arányban kell lenni az átlagos nyereség az átlagos veszteséggel, hogy legalább nullába kerüljünk.

Nagyon egyszerű a számolás az átlagos nyereséget tekintsük egynek, azaz 100%-nak, és így már könnyen számolhatunk:

100 x nyerő% = átlag veszteség x veszteség%

Azaz átrendezve:

Átlag veszteség = 100 x nyerő% / veszteség%

Ezt a számolást mindig érdemes megtenni, hiszen így képbe kerülünk, hogy milyen arányban kellene lenni az átlag vesztőnek az átlag nyerőhöz képest. Azaz milyen RR (hozam-kockázat) várakozású pozíciók alatti belépést érdemes kerülni.

A fenti példát számszerűsítsük a 40/60-as példa technikával:

Átlag veszteség = 100*60/40, azaz 1,5x annyit veszthetünk átlagban, mint amit nyerünk, és akkor is nullába kerül a számlánk.

A számolás szerint egy ilyen kereskedési stratégia alkalmazásával fel lehet venni (elvileg, hiszen nem az a cél, hogy nullásak legyünk!) olyan pozíciókat is, ahol a veszteség várakozás 1,5X annyi, mint a nyereség várakozás. Azaz 0,66-os RR-re is enged ügyletet kötni a stratégia.

Azaz az elvárt RR sem határozza meg önmagában azt, hogy egy stratégia nyerő, vagy nem, ahhoz ismerni kell találati arányt is.

Összefoglalva a lényeget néhány mondatban:

  • Ne csak a találati arányra koncentráljunk, az önmagában nem mond túl sokat
  • Próbáljuk a nyerőket emelni a stratégia finomításával
  • Próbáljuk a vesztőket csökkenteni a jelek szűrésével
  • Az RR lehet kisebb, mint 1, ha a találati arány az magas.

Hogyan javítsuk a stratégiánkat?

Érdemes vizsgálni pár olyan technikai mutatót is, ami alkalmas minősíteni a kereskedésünket. Ezek alap forex és tőzsdei mutatók, bár párat egy kicsit árnyalni fogunk. Nem túl nagy munka kikeresni ezeket a mutatókat, hiszen a legtöbb kereskedési felület tud alap szinten kimutatásokat is generálni. Ha pedig mégsem kapunk a kereskedési felületen egy kimutatást a találati arányról és egyéb mutatókról, akkor a naplózásunkat is fel lehet használni. Mindenképp naplózni kell a nyereség/veszteség értéket minden pozíción, mert ez sok forex és tőzsdei mutató alapja. 

Én a nyerő/vesztő arányt használom, de a sorrend teljesen mindegy. A lényege, hogy mindig egyforma legyen, azaz ne keverjük a nyerő/vesztő sorrendet a vesztő/nyerővel. Ezt érdemes kvázi saját szabvánnyá tenni, és mindig a nyereséget venni előre és a veszteséget az osztóba. Így összehasonlítható lesz több mutatónk. Azaz átlagnyerő/átlagvesztő, a pozíció kezdeti célára/kezdeti kockázata stb. 

Visszatérve a nyerő/vesztő arányra, a mutató számolása nagyon egyszerű: az összes nyerő pozíciónk számát elosztjuk az összes vesztő pozíciónk darabszámával. Ez egy szám lesz, amit érdemes legalább kettő, de maximum három tizedesig kiszámoltatni. Túl sok tizedes jegy csak zavaró lehet. Az egy tizedesig való számolás pedig  nem elég pontos számomra, hiszen az a cél, hogy a változását követni tudjam. 

Egy példa: 125 nyerő pozíció, 110 vesztő pozíció ad 1,14 arányszámot. A találati mutatónk értékelése sem túl nehéz, logikusan minél nagyobb, annál jobb. Ami csak akkor igaz, ha egyéb fontos mutatók is ezt támasztják alá.  A nyereség nem csak a találati arányon múlik, ahogy ezt a már fentebb megbeszéltük. Példát mutattam rá, hogy magas a találati arány a kereskedés során, ha az átlagos nyerő és átlagos vesztő összegünk nem megfelelő. A sokak által nagyon preferált találati arány önmagában nem alkalmas a hatékonyságunk kimutatására. Mindig vizsgálni kell a nyereség és a veszteség mértékét is.

Ha a találati arány mutatónk esik az előző ciklushoz, hónaphoz képest, akkor azt vizsgálni kell. Ezt adhatja a piaci környezet romlása, de jelezheti azt is, ha rosszabbul kereskedünk. A rosszabb kereskedést pedig ki kell vizsgálni, mert egyrészt személyi (fizikai, lelki problémák az életben, vagy hanyag kereskedés) másrészt a piac által generált okok (oldalazásban trendet követő módszert erőltettünk stb.) 
A példa: 125 nyerő pozíció, 110 vesztő pozíció ad 1,14 arányszámot. Ez az alap számolás, amit érdemes megtenni, de egy idő után (azaz mostantól) csak legenerálandó, de haszontalan mutatóként értékeljük. Ugyanis a nyerő pozíció és a vesztő pozíció aránya nagyon szépen eltakarja a valóságot, hiszen két nagy gyűjtő fogalmat (nyerő, vesztő) hasonlítunk össze.

Mit hagyunk figyelmen kívül, milyen hibákat követünk el?

A találati arány fentebb bemutatott, egyszerű formájának a hibái, esetei

  1. nullás ügyletek
  2. skálázott kilépések

1) Mi a probléma a nullás ügyletekkel?

A találati arány egyszerű számolásának hibája, hogy nem vizsgálja a nullás ügyleteket, azaz a se nem nyerő, se nem vesztő pozíciókat. Ha relatíve sok nullás, azaz fedezeti pontba rakott pozíciónk van, akkor érdemes vizsgálni, hogy milyen arányban vannak. A nullás pozíciókról eltérően vélekednek a kereskedők. Van aki az ilyen kötéseket a vesztes pozíciókba számolja, hiszen nem lett nyereséges a pozíció, de dolgozni kellett vele. Van aki pont fordítva, hiszen nem vesztett semmit vele, így nem vesztő az ügylet. Mindkét megoldás torzíthatja az értékelés, hiszen a nullást a nyerőkhöz számolni nagyon megemeli a találati arányunkat, de nem hoz nyereséget. Már látható, hogy ha valaki külön számolja, más a vesztőbe számolja, megint más a nyerőbe számolja a nullás pozíciókat, akkor a három találati arány eltérő lesz. 

Negatív előjelet kap a 0,01 dolláros, éppen a BE pontba stopot minimálisan átugró pozíció is, és az is, ami 100 dolláros (a példákban 100 lesz a kezdeti stop az egyszerűség miatt) kezdeti stoppal végződött. De pluszos lesz az is, ami egy dollárt hozott, de az is amit 5X RR-ig futni hagytunk, azaz 500 dollárt hozott. Mindenki sejtheti, hogy a „fullextrás” stoppolódás (100 dollár veszteség), és a már jól kezelt nagyon picit mínuszos kereskedés teljesen más minőségű. Akár anyagilag, akár a kereskedésünk értékelésekor más tartalommal bír. Az sem mindegy, hogy éppen „plusz nullás”, vagy elérte a célárat a pozíció. Sem anyagilag, sem a pozíciókezelés minősítése miatt. Ezt a helyzetet kezelni kell, mert a találati arány egyszerű számolása nem alkalmas a reális kép kialakítására. 

2) A találati arány egyszerű számolásának másik hibája

Sok kereskedési rendszer igencsak fura módszerrel kezeli a részzárásokat a találati arány szempontjából. Van, aki ha több részzárást alkalmazunk azt külön számolja, és ezzel torzítja a találati arányt. Ha három részletben, pluszban zárjuk a pozíciót, akkor három pluszos, azaz nyerő pozíció kerül be a találati arányba. Ezt előszeretettel ki is használják (számlakezelők), akik szeretnek szép magas találati arányt kimutatni, azaz több részletben zárnak pluszban, de egyben mínuszban. A példa: 125 nyerő pozíció, 110 vesztő pozíció ad 1,14 találati arányszámot – ez volt a példa számolásunk.

Ezt szépen kozmetikázni tudjuk, ha csak tizedében, azaz 12 pluszos záráskor három részletben zárunk, a 12 nyerő helyett rögvest 36 nyerőnk lesz. Így a 149/110 találati arány már sokkal jobban „eladható” lesz: 1,35 a találati arány! Ha pedig mindegyik pluszban zárt pozíciót három részben… Ezt a helyzetet is kezelni kell, ha jelentősebb mennyiségben előfordul a részleges zárás. 

 
 

Hogyan kerüljük el a fenti hibákat?

A statisztikákat magunknak készítjük, így a teljes átláthatóság és a korrekt számok kinyerése a cél. Nem célunk a szépítés, hanem a problémák feltárása. Ehhez pedig valami mód a fenti problémákat kezelni kell.  A legnagyobb problémánk abból adódik, hogy nem tudni milyen értékű az adott nyerő és vesztő darabszámban a szép haszonnal, kis haszonnal, vagy kis veszteséggel, esetleg „fullextrás” kistoppolódású pozíciók.

Ezt nehéz utólag szelektálni, így a kereskedési naplóban rögzíteni kell pár értéket, hogy számolható legyen. A kezdeti stop értéke, és a kezdeti célár értéke – pipben és devizában is. Ha mindig egyforma pip távra, vagy egyforma kockáztatott összegre kereskedünk, akkor nem annyira fontos, hiszen ott ezek standardak, de ha dinamikusan kereskedünk, akkor elengedhetetlen. 

Fejlettebb találati arány számolása 5 kategóriában:

A fejlettebb találati arányhoz érdemes a két kategória helyett legalább 3 vagy 5 kategóriát bevezetni. Én az ötös bontás mellett vagyok, ami jobban értékelhető képet ad. A kategóriákat a táblázatkezelőben egy számmal jelzem, így a kigyűjtés nem okoz problémát, csak meg kell számoltatni a géppel, mennyi darab ilyen érték van az oszlopban. 

  • 0 kategória: Ez a nullás, vagy értékelhetetlenül kicsi pluszban, mínuszban zárt pozíciók kategóriája. Ha a kezdeti stop értékének, a kezdeti kockázat 10% vagy kisebb a veszteség, illetve a kezdeti célár 10%-nál kisebb a nyereség ebbe a kategóriába kerül. Semleges pozíciók.
  • -1 kategória: Ebbe azok a vesztes pozíciók, ahol a kezdeti stop, vagy a kezdeti vesztő 80%-nál kisebb a veszteség, de nem kerülhetnek a „0” találati arány kategóriába. Ezek azok, ahol stopot már tudtam mozgatni, de még veszteségesek lettek. Kisebb a veszteség, mint az eredetileg várt. 
  • -2 kategória: Értelemszerűen a „fullextrás” kistoppolódások, illetve azok, ahol alig lehetett a stopot tolni. Ezek a vesztő pozíciók. 
  • +1 kategória: Azok a pozíciók, amiknél nagyobb a nyereség, mint a kezdeti kockázat 10%, vagy több, mint a kezdeti célár 10%, de nem érték el a célárat. Ezek a kis nyereségű, de szép pozíciók. 
  • +2 kategória: Ahol meghaladta a célárat a nyeresége, vagy éppen célárban (kisebb eltérésekkel) záródott. 

Az öt kategória öt értéket fog adni. Ezeket érdemes valamilyen mód összevethetővé tenni az előző időszak hasonló adataival. Mivel itt már nem a nyerő/vesztő adatokat hasonlítjuk össze, nem csak két számból kell arányt vonni, így a nyerők és a vesztők egyszerű összehasonlítása nem jó ötlet. Jobb lenne, ha az összes kategóriát az összes kereskedéshez hasonlítjuk, ami gyakorlatilag egy százalékos eredményt ad: az egyes kategóriák milyen százalékban vannak jelen, azaz az egyes kategória/összes kereskedés mutatók már jól használhatóak az előző ciklushoz képest a változások felismerésére. 
Bár nem egy megszokott találati arány számítás, de érdemes folyamatosan követni azt is, hogy a vesztő pozíciók közül mennyi lett a nullás kategóriában, illetve a kis veszteséges (-1) és mennyi a „-2”-es, azaz „fullextrás” veszteségben. Hasonlóképp – bár hiba kereséshez kevésbé hasznos –  a pozitív eredményeket is lehet vizsgálni. 

Hogyan értékeljük a találati arányok változását? 

Értelemszerűen ideális ha a -2, -1 kategória aránya csökkent hónapról hónapra. Ami természetesen egy irreális elvárás, de törekedni kell, hogy legalábbis ne emelkedjen. Én akkor kezdek el komolyan vizsgálódni, ha a -2-es kategória aránya emelkedik, és annak nincs első látásra kiszűrhető oka. Ha a hónapban a piac nem volt érezhetően rosszabb számomra, akkor már érdemes kivizsgálni, hogy mi is okozhatja ezt a többlet kistoppolódás a kereskedés során. Jellemzően a pozíció kezelés hibái, lazaságai adják a nagyobb -2-es kategória értékét, hiszen ha a megszokott módszerrel kezeli a kereskedő a pozícióit, jó közelítéssel egyforma arányban fordul elő a teljes stop elérése, illetve a stop tolásra a lehetőség.

Ha pedig megugrik a kezdeti stop elérésének az aránya, akkor vizsgálni kell, hogy valóban nem adott lehetőséget a stop tolásra vagy esetleg a kereskedés során a figyelmetlenség miatt nem csökkentettük a kockázatot? Magasabb -2-es kategória aránynál még két lehetőséget kell vizsgálni, hiszen vagy rosszabb a piac, azaz rosszul mértük fel a belépési lehetőséget, és sok olyan pontban is beléptünk, ahol nem kellett volna. Ezt pedig ki kell elemezni, és ha van rá mód, meg kell szüntetni a hibát.

-1-es kategória, azaz  a stop kezelt. A kockázat csökkentéses pozíciók arányának a megugrása nem feltétlen rossz! Ha ezzel párhuzamosan a teljes kockázattal kistoppolódott (-2) kategória csökkent, akkor dicsérettel élhetünk, hiszen jobban kezeltük a pozíciókat a kereskedés során. Természetesen csak akkor, ha ez nem járt nyereségromlással, illetve más mutatók sem romlottak. 

A probléma akkor van, ha a nullás, vagy a pluszos kategória aránya csökkent, és a „fullextrás” -2-es kategória száma pedig nem változott a javunkra. Ez erős jelzése annak, hogy túl korán toltuk a stopot. Ha túl gyorsan mozgatjuk a stopot, akkor sok olyan pozíciót is kistoppoltatunk, ami az eredeti stopnál még megmaradt volna. Ezt egyesével és nagy figyelemmel elemezni kell, és ha túl agresszíven használjuk a stopot, akkor derítsük ki mi lehet ennek az oka (félelem a veszteségtől egyéb tőzsdepszichológiai okok) és egy nyugodtabb tempójú, megfontoltabb stop pozíció menedzselésre álljunk át. 

0 kategória, bár ezt általában a semleges, passzív, se nem vesztő, se nem nyerő kategóriaként kezeljük, de – és itt fontos ez a de – ez a legjobban jelző kategória. Ha ennek az értéke csökken, akkor meg kell vizsgálni, hogy a csökkenés mivel jár együtt. Ha a mínuszos, azaz a vesztő pozíciók száma ugrott meg – azaz nem nullás, hanem vesztő lett sok pozíció – akkor a hibákat meg kell keresni. Jellemzően a hanyag stopkezelés adja, hogy a megszokottnál kisebb a nullás pozíciók száma és a vesztes kategóriába kerülnek át a pozíciók. Hasonlóan pozíciókezelési hibára utalhat, ha a nullás, semleges pozíciók aránya megugrik a nyerő pozíciók rovására. Ezt a gyors nullába tolt stopok adják, de számos már oka is lehet, hiszen egy nem realizált nyereséget futni hagyunk a nullás stopnál (úgyse tudunk már veszteni, és akármennyit is nyerhetünk ha tovább megy…) is hasonlóan rossz megoldás. 

+1-es, azaz a célárat el nem érő, de már elfogadható nyereséget hozó pozíciók számának a csökkenése erős jelzés lehet. Ha ez a +2-es, azaz a jól termelő kategória javára billenti az egyenleget, akkor a jó munkánkat kell dicsérni. Ha pedig a nulla, vagy a mínuszos kategóriák száma ugrik meg, akkor mélyen elemezni kell az elrontott pozíció menedzselésünket. Hasonlóan erős jelzés, ha ez a kategória aránya megugrik:

  • vagy nagyon jól dolgozunk és csökken a nullás kategória és a mínuszos,
  • vagy nagyon trehányul kereskedünk, és a +2-es kategóriába tartozó, azaz szép pozíciókat nyirbáljuk meg egy agresszív stopkezeléssel.

+2-es kategória, azaz a szép pozíciók arányának a növelése a cél. Ha ez csökken, akkor vagy túl messze tesszük a megszokotthoz képest a célárat, és így esélye sincs elérni, vagy valamilyen okból kifolyólag (a nyereség féltése) hamar lezárjuk a pozíciót. Ez lehet agresszív stop, vagy indokolatlan kézi zárás is.
A statisztikákat egyszerű elkészíteni, csak a naplónkban kell egy oszlop, akol megadjuk az eredményük kategóriáját, amit én számmal jelzek, de lehet akár betűvel is. Majd a hó végén kihasználjuk a táblázatkezelőnk fejlett lehetőségeit (azaz a rabszolgamunkát rábízzuk) és megszámoltatjuk a tartományban az összes -2, -1, 0, +1, +2 értéket.

Ezt például a DARABTELI nevű függvénnyel tudjuk megtenni. Ez a függvény azokat a cellákat számolja össze, amik eleget tesznek a megadott feltételnek. Az angol nyelvű verzióban CountIF néven szerepel, amit DARABHA névre lehetne fordítani. Használata: DARABTELI ( Tartomány ; Feltétel )

A példa a LibreOffice Calk programból származik, de a legtöbb fejlett táblázatkezelőben ismert ez a funkció. Ezek után már mindenki úgy és annyit hasonlít össze, amit akar.  Kis kitérő. Bár jellemzően a tőzsdei, forex kereskedésről beszélünk, technikákról, a piacról, de nem tudjuk megkerülni a munkánk értékelést, a kereskedéssel kapcsolatos számolásokat. Érdemes pár órát rászánni, és megismerni a kedvenc táblázatkezelő szoftverünket és begyakorolni a számításokat, a függvények használatát. Később megtérül az idő, hiszen úgy tudjuk elemezni a kereskedésünket, hogy az megfelelő legyen nekünk.

A kereskedés nyereségét nem önmagában kell értékelnünk

Amit már tudunk: a nyereséget nem önmagában kell értékeli, hanem a befektetett tőke és idő viszonylatában. A legfontosabb mutatókat így megkapjuk, hiszen a nyereség a cél. Illetve a találati arányt is megismertük, majd árnyaltuk az egyszerű nyerő/vesztő képletet több részegységre. A számolás önmagában nem nehéz (mindent elvégez a táblázatkezelő) és az értékelése is logikus. Már nem csak az értékeket nézzük, hanem a változásokat is, és ha valami változik, azt ki is elemezzük. 

Az elemzéshez kell:

  • bevétel,
  • időráfordítás,
  • tőke,
  • és találati arány változásának a vizsgálata

Naplózáshoz elengedhetetlen eddig:

  • időráfordítás,
  • nyereség/veszteség értéke: pipben és devizában,
  • stop és kezdeti célár: pipben és devizában,
  • rész zárások kezelése, 

Vizsgáltunk négy fontos mutatót: bevétel/idő, tőke/bevétel, találati arány, fejlettebb találati arányok és azok változásai. A fentieket részletesen a tanfolyamunkon is megbeszéljük, és most térjünk át még egy fontos kapcsolódó témára. A következő bekezdésekben a nyereséget, veszteséget vesszük elő, és annak különféle mutatóival próbáljuk jellemezni a munkánkat. Sok hibát ki tudunk szúrni, ha ismerjük ezeket az egyszerű mutatókat.

Nyereség veszteség elemzése

A nyereség és a veszteség jellemzően devizában jelenik meg, ami a legtöbb esetben elegendő is számunkra. Ha van részleges zárásunk, akkor azt is vegyük figyelembe és pozíciónként összesítsük őket. Így elkerüljük azt a torzítást, hogy három részletben lezárt veszteséges pozíciónknál három, esetleg kis összegű tétel kerüljön be a kisebb veszteségek közé, pedig gyakorlatilag egy pozíciónk volt, aminél a teljes összeget elvesztettük. Itt mindig vegyük figyelembe, hogy mi a logikus, azaz egy több száz tételes listában egy részzárásos eset nem jelent nagy eltérés, de ha már 2-3%-nál több van, akkor más lesz a helyzet. Akkor sem kell sokat számolgatni, ha minden esetben egyforma elvek szerinti részt zárunk a kereskedés során, hiszen ott nem sérül az összehasonlíthatóság elve. Nézzük a nyerség, veszteség elemzésének problémáit, hibáit.

Az egyik legsemmitmondóbb értéket az átlagos vesztő, átlagos nyerő eredmény elemzésével kapjuk meg. Simán összeadjuk a nyerőket és a vesztőket és elosztjuk a darabszámmal. Illetve rábízzuk az átlagszámolást a táblázatkezelőnkre, mert mindegyik tud számolni átlagot. Sok kereskedési felület, elemző eszköz is kiszámolja ezt nekünk. Miért nem jó, ha csak ezt nézzük meg?

Az átlagok elemzésének a hibái

Az átlag nem mutatja meg számunkra, hogy az elért átlag milyen részekből állt. Átlagosan 100 dollár az eredmény, amit fogadjuk el most jónak. Örülhetünk neki? Ha elfogadtuk jónak, akkor igen, ez nagyon szép, és azt várnánk, hogy a következő ciklusban is ezt tudjuk hozni. Ha már gyakorlattal is rendelkezünk, akkor nem csak a végeredményre nézünk rá, hanem arra is, hogy milyen értékekből áll. 

Szép az eredményünk, ha ez 50 darab 110 dollár, 50 darab 90 dollár kötésből áll össze. De számunkra teljesen más lesz az eredmény, ha ezt 90 ügylet 5  dolláros nyeresége, és 10 ügylet 950 dolláros nyeresége adja. Nem csak az eredmények átlaga a fontos, hanem azok változékonysága is. Ha jellemzően közel egyforma összegű nyereségünk van, az sokkal jobb. Ha abból pár nyerő kiesik, akkor az kisebb gondot jelent, hiszen, ha a fenti első példa alapján 10 kereskedés 110 dolláros eredmény kiesik, akkor az még szép átlag.  Ha pedig a második példában szereplő 950-es nyereséget hozó három kereskedés nem realizálódik, az már nagyon csúnya romlást ad. 

Ideális esetben a nyereség nagy részét az átlaghoz közeli nyereségek adják, és nem kis százalékban jelen lévő, de nagyon nagy értékek. A veszteséges pozícióknál nem annyira fontos, hogy vizsgáljuk a kiugró veszteségeket. Ott – elvileg – nem lehet egy határ feletti érték. Ha stopot használunk és a kockázati szintet betartjuk (nem veszünk fel egy meghatározott összegnél nagyobb pozíciót), akkor nem lehet kiugró, a maximális kockázati szintet meghaladó érték. Ha van, akkor azt stopátugrás, vagy személyi hiba okozza. Mindkettőt már a kötés értékelésekor látjuk, és mindent megteszünk, hogy ilyen ne legyen többet. 

 
 

Az átlagok elemzésének a hibái

Beszéltünk már korábban arról, hogy a sima átlagszámítás, ahol összeadjuk az összes eredményt, és elosztjuk a darabszámmal, nem pontosan tükrözi információt, ami számunkra fontos. Első megközelítésben a pontosan nulla, azaz se nem vesztő,  se nem nyerő pozíciókat is beleszámoljuk, ami elég torz eredményt ad. Miért nyerő a nullás? Miért vesztő a nullás? Jogos kérdés, és mindegyikre van pró és kontra vélemény. Érdemes legalább a számolásokból kivenni a nullás pozíciókat, hiszen ha a nyerők közt tartjuk számon, akkor azok átlagát rontja, ha a vesztők közt, akkor ott torzít.

Hogyan korrigáljuk a fenti problémákat?

Alapesetben a kétféle átlagértékelés egyszerű, nem okozhat gondot:

  • Ha emelkedik a nyerő átlaga, az jó. Ha csökken, az nem jó.
  • Ha emelkedik a vesztő átlaga, az nem jó. Ha csökken, az jó.

Ami fontosabb: ha drasztikus változás áll be, akkor elemezni kell, hogy miből tevődik össze az átlag. Kiugró értékek miatt változó átlagnál érdemes óvatosan kezelni az átlagos értéket. Ha a következő hónapban nem lesz ilyen pár kiugró érték, akkor ennek tudatában értékeljük az akkori átlagot. Nem romlik ténylegesen a teljesítmény, ha az előző hónapban volt pár olyan kötés, ami extrém nagy nyereséget hozott, de ebben a hónapban nem adott ilyent a piac. 

Az alábbi módszerrel elemzem a nyereséget, veszteséget

Az előző bekezdésekben már kifejtettem, hogy érdemes skálázottan értékelni az eredményeket. Én a találati arányhoz öt kategóriát használok, ezeket az átlagokhoz is felhasználom, bemásolom ide is:

  • 0 kategória: Ez a nullás, vagy értékelhetetlenül kicsi pluszban, mínuszban zárt pozíciók kategóriája. Ha a kezdeti stop értékének, a kezdeti kockázat 10% vagy kisebb a veszteség, illetve a kezdeti célár 10%-nál kisebb a nyereség ebbe a kategóriába kerül. Semleges pozíciók.
  • -1 kategória: Ebbe azok a vesztes pozíciók, ahol a kezdeti stop, vagy a kezdeti vesztő 80%-nál kisebb a veszteség, de nem kerülhetnek a találati arány kategóriába. Ezek azok, ahol stopot már tudtam mozgatni, de még veszteségesek lettek. Kisebb a veszteség, mint az eredetileg várt. 
  • -2 kategória: Fertelemszerűen a „fullextrás” kistoppolódások, illetve azok, ahol alig lehetett a stopot tolni. Ezek a vesztő pozíciók. 
  • +1 kategória: Azok a pozíciók, amiknél nagyobb a nyereség, mint a kezdeti kockázat 10%, vagy több, mint a kezdeti célár 10%, de nem érték el a célárat. Ezek a kis nyereségű, de szép pozíciók. 
  • +2 kategória: Ahol meghaladta a célárat a nyeresége, vagy éppen célárban (kisebb eltérésekkel) záródott. 

Ha már a találati arány miatt szétválogattuk a pozíciókat, akkor a kategóriák átlagát is számoltassuk ki. Így jobban értékelhető átlagokat kapunk.

Nem torzítja pld. nyerő kategóriák átlagát a semleges, a nulla környéki nyereség. Illetve külön tudjuk értékelni az egyes kategóriák változását, ami hasznos, hiszen nem egy ömlesztet átlagot látunk, minden vesztő, mindegy nyerő egy halomban. Ilyenkor minden kategória csak a saját átlagát jelzi. Az értékelése pont ugyanaz, amit már megbeszéltünk, ami logikus is. 

Nyerő, vesztő eredmény szórása

Az átlag hibája, hogy nem mutatja a részleteket. Így érdemes vizsgálni azt, hogy egy átlagban milyen leoszlásban vannak az adatok. Ezt lehet statisztikai mutatókkal vizsgálni, azok értékeléséhez megfelelő ismeret kell. Aki nem szereti a statisztikákat elemezni, vagy túlzónak tartja, annak egy egyszerű módot mutatok be, ami vizuális és a legtöbb táblázatkezelőben megoldható. A megoldás nagyon egyszerű, így kismértékben torzít. Sokat lehetne finomítani, de számomra elegendő közelítést ad. 

A kérdés az, hogy a hónapban milyen arányban oszlanak meg érték szerint a nyereségeink, veszteségeink. Sok, az átlaghoz közeli nyereség/veszteség adja az átlagot vagy egyforma mennyiségű kis és nagy értékek? Ezt ki kellene gyűjteni, de ezeket manuálisan kikeresni nem túl örömteli munka. Ha a maximális nyereségünk max. 10 000 HUF, akkor azt nem érdemes 10 000 kategóriába rakni, azaz 1 Ft, 2, …. 100, 101, 9 999, 10 000 Ft kategóriákra számolni. Nekünk elegendő lehet egy olyan csoportosítás, ami a 100 Ft, 200 Ft, … 1000 Ft, 1100, 9 900, 10 000 Ft. Így "csak" 100 kategória lesz, nem 10 000.  A megoldás nem nehéz, hiszen sima kerekítést kérünk a táblázatkezelőtől és egy DARADTELI (vagy a megfelelő nevű) függvénnyel lekérdezzük, hogy melyikből mennyi van. 

Az értékelése nagyon egyszerű:

  • Ha sok a magasabb érték, az jó kereskedést mutat
  • Ha az eredmények nagy része az átlag környékén van, az egyenletes kereskedést mutat

Természetesen eltérő kereskedési stílusoknál ez más-más lehet. Itt is értékelni kell a változást. Én ezt általában havonta vizsgálom meg grafikus formában, mert ott vizuálisan láthatók a változások.

Nyereség és veszteség a forexen

A kék és a piros görbe két külön kereskedési időszak. A függőleges tengely a darabszámot jelzi. A vízszintes tengely a kötés eredményét mutatja, emelkedő értékben, az 1-es a kisebb (kék időszakban 11 ügylet, piros időszakban 15 ügylet), a 15 pedig a nagyobb eredmény (kék időszakban 3 ügylet, piros időszakban 4 ügylet). Látható, hogy mindkét esetben a nagyobb nyereséget (haladunk 10-től 15 felé az X tengelyen) hozó ügyletekből kevesebb van (Y tengelyen esik a görbe). Kicsit több kötés született a pirossal jelzett időszakban, de az eredmény összege azonos. Ez máris ad egy jelzést, hogy BIZTOSAN kisebb az átlagos nyereség. Itt 68,5-re esett vissza a 76-ról. Ez nem jelent még problémát, mert van egy természetes ingadozás a piacon, nem csak a saját munkánk, hanem a piaci állapot is befolyásolja. A gond akkor van, ha ez trendszerűen csökkenne.  De vissza az eredeti témához, az eloszlási eredmények értékeléshez.

A két grafikonon egyértelmű, hogy nem rossz az eloszlás, hiszen nem egypár nagy kötés hozta az eredményt. De az már jelentős – főleg az átlag csökkenésével – probléma, hogy a második (a piros) két jellemző hibát mutat:

  • A közel egyforma kötés számnál a nagyobb értékű eredmények száma csökkent. Ami vagy pozíció kezelési problémát jelent, de jelezheti piaci változást. Meg kell vizsgálni, hogy valóban az ideális ideig tartottuk a pozíciókat, vagy bármi okból, de idejekorán zártunk. Az is lehet, hogy jól dolgoztunk, csak a piac rövidebb mozgásokat tett. Minden lehetséges okra gondoljunk, nem kell azonnal hibákat keresni.  
  • A kisebb értékű pozíciók száma drasztikusan megugrott. Ez is jelezheti a rossz pozíciókezelést. A grafikon súlypontja erősen balra tolódott, ami nem kedvező, a gyors, kapkodó lezárásokat is jelezheti. A nagyobb eredmények csökkentek, a kisebbek száma csökkent… Ki kell kutatni az okát!

Hogyan értékeld a kockázatot és a realizált veszteséget?

Ez gyakorlatilag teljesen ugyanaz, mint a fenti vizsgálatok. Itt két módszert érdemes követni. Elemezzük az összes vesztes pozícióban felvállalt kockázati szintet és a realizált veszteséget. Nem olyan bonyolult, hiszen a kezdeti stopnál már naplóztuk a potenciális veszteséget, és amikor lezárult a pozíció és veszteséges lett, akkor a veszteséget is naplóztuk. Így egy realizált veszteség / kezdeti stop arány jó mutatja a stop és pozíció kezelési munkánk eredményét. Vagy a reciproka, ha azt jobban kedveljük. 

Minél kisebb ennek az abszolút értéke, annál jobban dolgoztunk. A potenciálisan várható kezdeti veszteséget csökkentettük, ami a pozíció kezelés egyik feladata. Ezt minden egyes pozícióra ki lehet számoltatni, de – és itt erre nagyon figyeljünk – ne egyesével értékeljük, hanem vagy átlagban, vagy a fentiekben bemutatott „szórást” vizsgálva. Nem sokat jelent, ha két egymást követő pozíció teljes stoppal végződik, hiszen a piac változik. De ha a teljes stopok száma, vagy az átlagban számolt érték erősen megugrik a kereskedés során, az már jelzés számunkra. Illetve az is, ha a grafikon eltolódik a nagyobb érték felé. Ez jelezheti, hogy a veszteséges területen nem jól kezeltük a stopot. Vizsgáljuk meg, hogy gyakoribb stop tolással vagy esetleg tágabb stoppal milyen eredményt értünk volna el. Naplózás és kép mentés fontos lehet a fentiek tekintetében, így minden pozíciót nyomon tudunk követni. 

1) Kezdeti kockázat és az átlagos nyereség összevetése

A számolás és az értékelés elve teljesen ugyanaz, mint a fenti. Itt kiemelten kell figyelni az értékek változására, mert kezdeti kockázat / átlagos nyereség mutató egy alá esik, akkor már nagy az esélyünk, hogy veszteségbe fordulunk át. Természeten nem csak emiatt lesz valaki veszteséges, de ha folyamatosan úgy kereskedik, hogy a kockáztatott pénzénél kevesebbet keres átlagban, az intő jel. Jó pozíciókezelés, illetve magas találati aránynál még elfogadható lehet egy kisebb érték. Itt sem egy pozíció alapján ítéljünk, csak az átlag, vagy a hosszabb távú elemzések mutatnak irányt. 

2) Kezdeti célár és a realizált nyereség

Ez a mutató nem annyira objektív, mint az előzőek. Ennek ellenére fontos időnként vizsgálni. Ha már naplóban rögzítettük, akkor egy számolás, sima osztás nem okozhat nagy túlmunkát. A mutató lényege, hogy képet kapunk arról, hogy a kezdeti elvárásunk, reményünk értékéhez képest mennyi lett a valóság. A célárat mi határozzuk meg, ami szubjektivitásra ad lehetőséget. Szeretnénk felvenni egy pozíciót, de a kezdeti kockázat/hozam arány (RR) nem megfelelő, de a stopot nem tudjuk közelebb tenni (nagyon helyesen!) akkor keressünk egy jó távoli célárat és máris… Ez mindenki fejében megfordult már. Ha jól belegondolunk nem is követünk el olyan durva hibát, hiszen stopot a megfelelő helyre tesszük, a célár meg… 

Logikus, de hibás elgondolás! Ha a célár az első várható fordulópont, aminél a piac megfordulhat, megállhat, akkor ha ezt rosszul pozíciónáljuk, nem figyeljük és sokszor lemaradunk a jó zárásról. Ha a realizált nyereség átlaga és a kezdeti célár átlaga 0,7-0,8 alá esik, az már jelezheti a túl bőkezűen megválasztott célárakat. Ha a nyereségünk így is szép, akkor nincs gond, jól kezeljük a pozíciónkat. Ha pedig a nyereség csökken akkor már ezt az arányt is vizsgáljuk. A fentieken túl még pár egyszerűen számolható mutató néztünk meg.

Hogyan növelhető a nyereség a kereskedésben?

A fentiekben megnéztük, hogy a találati arány, azaz a nyerő és vesztő pozíciók aránya milyen hatással van a nyereségességre. Láttuk, hogy viszonylag kicsi javulás az értékekben már a nyereséget szépen befolyásolják. Most a képlet másik kettő összetevőjét vizsgáljuk meg. Emlékeztetőül a képletünk, amit vizsgálunk:

Átlag nyereség x nyerő% > átlag veszteség x veszteség%

Az lenne a cél, hogy az átlag nyereséget növeljük, illetve az átlag veszteséget csökkentjük. Az átlagnyereség a nyereségek átlaga, ezzel talán nem is mondok semmi újat. Így elsődleges cél az lehet, hogy egy adott pozíciónál arra törekedjünk, hogy az minél többet hozzon.

A nyereség emelése két tényező függvénye:

  1. Mekkora pozícióval (LOT méret)
  2. Milyen hosszan (pip érték)

Ezeket kell emelni, és az eredmény javul.

1) Méret növelés és a kereskedési nyereség

A LOT méretet egy pozíciónál csak úgy tudjuk növelni, ha a kezdeti kockázatunk is növekszik. Azaz érdemes kis lépésekben a felvehető kockázati szintünket emelni. Ezt valóban kis lépésekben kell megtenni. Ha százalékos kockázatot számolunk, akkor század százalékos lépésekben, pld. 1%-ről próbáljuk meg emelni 1,01%-ra, majd így tovább, ha pedig fix összegre számolunk, akkor ott is a mértékletességet tartsuk szem előtt. A lassú lépésekkel eljuthatunk odáig, hogy az eredetileg, a megszokott méretnél akár 5-10% százalékkal nagyobb kockázatot is be tudunk vállalni.

Egy egyszerű és nem túl nagy (de sok munkát és fejlődést kívánó) 5% emelésnek milyen hatása lesz az eredményességre? Azaz eddig mondjuk 1%-os kockázattal vettük fel a pozíciót, ezentúl 1,05% kockáztatunk.

A megszokott példa alapján: Az eredetinél 2000USD lett a nyereség, itt 105$x60=6300$ a nyereség, 105$x40=4200$ a veszteség, azaz 2100$-ral lettünk gazdagabbak, ami 100$ pluszt jelent.

Megéri? Ezt mindenki maga döntse el…

Egy idő után beleütközünk abba, hogy a kockázati szintet nem tudjuk emelni (itt tárgyaltuk az okokat). Ha bármi kellemetlen érzést, vagy stresszt érzünk az emelésnél, akkor már ne erőltessük az emelést, mert az már káros lehet a találati arányunkra. Ha eljutunk idáig és ezt nem tudjuk javítani, akkor a másik kötési méret emelést lehet előtérbe helyezni: a pozícióépítést. Ez egy külön technika, amit nagyon be kell gyakorolni, így ezt is lassan és minden elemét átgondolva próbáljuk ki.

Itt sokféle technika és elképzelés létezik, mindegyiket (természetesen demón) próbáljuk ki és azt válasszuk, ami a mi kereskedési szokásainkhoz a legközelebb áll. Az elérhető emelkedés itt sokkal látványosabb, hiszen az átlag vesztőnk nem, vagy csak kis mértékben növekszik, de az átlag nyereségünk az lényegesen meg tud ugrani.

2) Kereskedés hossza és a kereskedési nyereség

A másik mód a nyereségesség emelésre az, hogy a nyerő pozíció hosszát próbáljuk emelni. Itt vizsgáljuk meg minden kilépésünket, hogy lett volna jobb kilépési mód? Finomítsunk a kilépéseken, a kilépési jeleken. Ha fix célárat használunk, akkor nézzük meg, hogy milyen teljesülési eredmény (nyereség) lenne, ha kicsit távolabbra tennénk. Ha azt tapasztatjuk, hogy a célárunk teljesülése után a piac még tovább is megy sokszor, akkor mindenképp érdemes ezt a lehetőséget letesztelni, hiszen itt a veszteség átlaga nem, de a nyereség átlaga növekedhet. 

Ami az előző példa szerint: 105$x60=6300$ a nyereség, 1005$x40=4000$ a veszteség, azaz 2300$-ral lettünk gazdagabbak, ami 300$ pluszt jelent.

Megéri? Ezt mindenki maga döntse el…

Ha már a hosszat növelni nem tudjuk és a méretnél is a maximumot elértük, akkor még egy lépést lehet megtenni, bár ez sokkal nagyobb munka, és többször tapasztaltam, hogy  van olyan technika, ahol már ezen nem lehet javítani. Nézzük át, és próbáljunk javítani a stopkezelésünkön a nyerő szakaszban. Itt az legyen a cél, hogy azokat a pozíciókat vizsgáljuk, melyeknél a nyerő szakaszban kistoppolódtunk. Ezzel van talán a legnagyobb munka, de az legyen a szemünk előtt, hogy ez az "átlagnyerőt emelem, de az átlag vesztőt nem" esete, azaz minden kiharcolt százalékos javulás tiszta nyereséget érinti.

Ha kérdésed van a fentiekkel kapcsolatban, hozzá szeretnél szólni a témához, csatlakozz facebook csoportunkhoz ide kattintva!

Tanfolyamaink:

Új tartalmak

please do NOT follow this link