Miért NEM voltam nyereséges a forexen, tőzsdén?

Mi volt a kezdeti sikertelenségem oka? Ezt a témát próbálom körbejárni. A régi naplóimat nézegetve jutott eszembe ez a téma. A felsorolás sorrendje nem jelent semmit, ahogy jöttek az emlékek és a hibák, úgy jegyzeteltem le. Lesz olyan, ami nem érint, és lesz olyan, amiben magadra ismersz. Én sikeresen elkövettem mindegyiket, így van tapasztalatom ezekben. Ami fontos: ha felismersz egy-egy kedvenc hibádat, akkor ne kezdj önostorozásba, hanem arra törekedj, hogy ezeket leküzd. A „hamut szórunk a fejünkre” technika nem vezet semerre, ezeken a csapdákon mindenki átesik. Van aki felismeri őket, és tanul belőlük, és van, aki nem.

Minimális ismeret hiánya

Utólag mindenki tudja, hogy semmibe sem kell belevágni ismeret nélkül. Sajnos sokan úgy gondolják, én is az elején (2006 környéke), hogy ehhez mindenki ért, hiszen csak annyi a feladat, hogy olcsón kell venni, és drágán eladni. Az elv jó, csak éppen a kivitelezés az, amivel gondjaim voltak. Ami első látásra egyszerű teendő, nem is olyan egyszerű, mert hol az alj, amin vennem kell? Hol kellene eladni, hogy megérje ezt csinálni? Akkoriban úgy gondoltam, hogy majd én összeszedem fórumokon, internetes oldalakon a kellő ismereteket, és így egyszerű lesz. Ezt az utat senkinek nem ajánlom, mert nagyon nehéz töredék információkból, ellenkező véleményekből, féloldalas blogbejegyzésekből összerakni egy szakmai ismeret halmazt. A téma nagyon szerteágazó és az internet dzsungelében nagyon egyszerűen el lehet tévedni. Ez a sorozat is azért jött létre, mert én végigkínlódtam az összes nehézséget és tévutat az internet bugyraiban való való turkálással, de ezt nem kívánom senkinek. Az akkori, információhiányosabb helyzethez képest ma már sokkal jobb a helyzet, már nagyon sok jó oldal van, ahol ezt-azt össze lehet szedni. Bár sok az információ, ennek is meg van a hátránya: egy-egy téma keresése közben eltévedhetünk, és a végén azt vesszük észre, hogy fél napunk ráment, és teljesen más témákat is nézegettünk.

Érdemes előbb a kereskedési felületet megismerni

Én a SAXO saját felületével kezdtem, ami egy nagyon jó, de elég nagy tudású eszköz. Elkövettem azt a hibát, hogy részben (sem) ismertem meg a használatát, és így amikor kereskedni kezdtem, akkor több idő ment el azzal, hogy egy funkciót keresgéltem, mint a tényleges munkával. Itt nem elegendő az, ami egy szövegszerkesztőnél elég, hogy a funkciók 5-10%-át ismerjük. Itt az összes funkciót tudni kell, és nincs idő keresgélni kereskedés közben. Azt tanácsolom mindenkinek, hogy a kedvenc felületét nyissa meg és menjen végig az összes menün, az összes ikonon, és az összes lehetőséget próbáljon ki. Egyrészt sok olyant is megismer, amiről eddig fogalma sem volt, másrészt az alternatív megoldásokat is megtalálja. Az MT4-ben elég sokféleképp meg lehet oldani a chart nyitását, vagy a kereskedés indítását, a stop mozgatását. Ha csak egyféle megoldást ismerünk, akkor csak magunkat korlátozzuk. Ráadásul hamar kiderül, ha egy funkcióról fogalmunk sincs, hogy az mit takar. Én például nem tudtam a méret fogalmát, hogy mi is az a lot vagy unit, arról nem is beszélve, hogy fogalmam sem volt arról, hogy ugyanezek egy CFD termékeknél mit is takarnak. Kötöttem a megadott, alap mérettel és…

Általános kereskedési ismeretek

A következőkben az általános kereskedési ismereteket kellene elsajátítani, mert (bár unalmasnak tűnnek) ezek nélkül nem lehet kereskedni. Heti rendszerességgel tapasztalom, hogy sok kezdőnek az az első kérése, hogy ajánljak neki technikát. Vagy az első levélben, vagy az azt követőekből hamar kiderül, hogy nulla alappal indul neki a pénzének az elégetéséhez. Azaz a kockázatkezelést, a méretezést, az elméleti alapokat sajnos el kell sajátítani. Aki kezdő, annak javaslom a cikkben beágyazott előadásaim megtekintését. Itt nem kell nagyon mélyen beleásni még magunkat a témába, de ezek alapjait ismerni kell. A többit már a technikákkal megismerhetjük. Nekem nemcsak a méretezés fogalmával voltak nagy hiányaim, de a kockázatkezelésről sem hallottam. A kereskedési ismeretekkel kapcsolatban az alábbi előadáson foglalkoztunk.

Az előadás folytatása:

Egy technika elsajátítása

A harmadik lépés szerintem az, hogy megismerkedjünk a kereskedéssel, egy technikával, a kereskedés folyamatával. Ez így leírva nagyon rövidnek tűnik, de komplex témák összessége. Itt nem is fejtegetném, hogy ezek miből állnak, a lényeg az, hogy ne kövessétek el azt a hibát, hogy nagyon alapos felkészülés nélkül álljatok neki kereskedni. Már így utólag vicces, vagy inkább szörnyű, hogy voltak olyan naplóbejegyzéseim, hogy azért vettem OTP részvényt, mert elindult felfele, és azért X mennyiséget, mert… no ide nem is volt írva semmi. Akkoriban valami olyan nagyon „tudományos” elv szerint méreteztem, hogy ha sokat veszek, akkor sokat is nyerek. Ez volt amikor működött, akkor én voltam a nagy trader, és lassan Soros Györgynek gondoltam magam. Ha pedig mégse sikerült „nyernem”, akkor szidtam Csányit, hogy manipulálja az OTP árfolyamát, az elemzőket, hogy saját érdeküknek megfelelően elemeztek. Ismerős? :)

Ami lényeg: érdemes előbb tanulni, és azután kereskedni, mint fordítva. Nem jó dolog az, ha az aktív nyerő kereskedési életünket azzal kell kezdeni, hogy az elvesztett pénzt visszakeressük, hogy legalább nullába kerüljön az egyenlegünk. Nekem másfél évembe került a tudatlanságom miatti veszteségek visszanyerése. Szerencsés voltam, mert hamar sikerült az egyik számlámat lenullázni, és az megadta a kellő lökést a jó irányba. Ami fontos, és az előző szövegből talán kiderül: nem arra akarok biztatni senkit, hogy fizetős oktatásban vegyen részt, vagy erről lebeszélni, vagy arra, hogy egy, vagy több konkrét honlapról szerezze be az infókat. A lényeg az, hogy előbb tanuljunk, azután kereskedjünk! Hogy a tanulást ki, és hogyan végzi, az legyen a saját döntése! Itt az oldalon érintettük a kereskedési stratégiák készítésének fontosságát is, lásd alábbi előadáson.

Csak egy részfeladatra koncentráltam

Az első időben, és még sokáig egy-egy részfeladat, részletre koncentráltam, amikor a technikámat fejlesztettem. Nem egységben láttam a kereskedést, hanem sok részfeladat összességében. Az első ilyen nekibuzdulás a javításra a találati arány javítása volt. Ez fontos tényező, nem vitás, az sem vitatható, hogy jó érzés, ha sokkal többször nyerünk, mint vesztünk. Ez a keveset veszteni, sok jó pozíciót átélni érzés nagyon erős volt bennem. Ezért igyekeztem abba az irányba, hogy a találati arányom az nagyon magas legyen. Minden már részfaladatot ennek rendeltem alá. Lassan a 70-80% magasságába került a találati arányom, ami nagyon, de nagyon jól hangzik. Sok belépési szabályt hoztam, hogy mikor ne lépjek be, hogy milyen plusz indikátor jelzésére lépek csak be. Majd pár hónap után a szokott negyedéves összesítésnél vettem észre, hogy az utolsó két negyedévben nyereséges voltam, de nagyon elmaradt a nyereségem az előzőektől, bár a kötésegységeim nem csökkentek, és a piac is megfelelő volt. A nagyon magas találati arány annyira lecsökkentette a belépési lehetőségeket, hogy sok jó, nyereséges pozíciókat is ki kellett hagyni. A másik ilyen "eszement" optimalizálós rohamom a kicsi stop az a jó, és az egyetlen, amire figyelni kell téma volt. Logikusan levezettem, hogy ha kicsi a stop, akkor nagyobb méretet tudok felvenni, de az elveszthető pénzem az ugyanannyi lesz. Ha pedig nyerő lesz a pozíció, ugyanolyan távolsággal sokkal többet keresek, és a kisebb stop távolsághoz ugyanolyan távú nyerő, sokkal jobb RR-t ad.

Logikus? Az. Főleg ha viszonylag kicsi a számla, akkor a közelebbi stop igencsak vonzó lehet, hiszen méretesebb pozíciót tudunk felvenni. Gondolom aki régóta olvas, már sejti, hogy mi következik. A kicsi távolságú stopokat könnyebben kiszedi a piac, a túl közeliek meg stopvadászat áldozatává lesz. Ami még hozzájöhet, hogy az esetleges stop átugrásoknál a relatív veszteségünk is nagyobb lesz. Ahogy látni egy paraméter (közelebb legyen a stop) sok vonzattal rendelkezik, és ezek együttese adja az eredményt. Aki picit olvasgat a fórumokon, vagy az interneten szeret keresgélni észreveheti, hogy sok ember egy-egy paramétert (találati arányt, kezdeti kockáztatott pénz/megnyert pénz, tényleges RR-t, vagy a maxDD, stb) tartja csak fontosnak, csak arra a paraméterre tekint úgy, mint a kereskedés egyetlen jellemzőjére. Ha az jó, és jó nagy, akkor a technika jó, ha az nem megfelelő, akkor vége a világnak.

A „kicsi stop a király” elvet én is egy fórumon szedtem össze. Ami kicsit vigasztal, hogy nem csak engem sikerült tévútra terelni :) Ne essünk abba a hibába, hogy egy ilyen cikket olvasva azt az egy paraméter tekintjük egyedül üdvözítőnek, és kezdjük csak arra optimizálni a technikánkat. Könnyű ezt az utat elkezdeni, magamról tudom, hogy az ilyen gondolatokat szívesen magamévá tettem. Mennyivel jobb egy paraméterrel foglalkozni, mint az összessel!

A kereskedés nem egy paraméterű, hanem sok együttes tényezőből áll. Komplex folyamat, és a részek hatnak egymásra. A robotos optimalizálás témában is előkerül majd ez, és igaz a kézi kereskedésre is. Határozzunk meg olyan paramétereket, amikre figyelünk, és azoknak egy elfogadható, számunkra megfelelő értéket. Az ideális technika az, ahol minden paraméter jó, egyik sem kiemelkedően nagy, és egyik sem kiemelkedően rossz. Meg kell találni az egyensúlyt. Ami bizony nagyon nehéz. Ha javítunk a technikánkon, akkor törekedjünk arra, hogy lehetőleg több paraméter javuljon kicsit, és ne egy, de azt nagyon.

Milyen paraméterekre kell figyelni:

• Találati arány
• Kezdeti RR
• Ténylegesen elért nyerő átlag, és vesztő átlag
• A nyereség szórása
• A veszteség szórás
• A stop távolsága
• Maximális visszaesés
• Nettó nyereség
• Költséghatékonyság
• Kötésszám
• Mennyi a kezdeti stop kiütés
• Mennyi az a vesztő pozi, ahol már a kockázatot csökkentettük
• Mennyi a 1:1 RR-nél rosszabb, de nyerő pozíciók
• Mennyi az a pozíció, ami tovább ment, mint a célárunk/zárásunk
• A maximális elmozdulásból mennyit fogtunk megadott
• Mennyi az a táv, ami a mozgás eleje, és a belépés közt volt?

A kockázatkezelés témát az alábbi előadáson bővebben is kifejtem.

Nem láttam fizikai pénzt

Ez egy igen furcsa hibám volt, és nehezen jöttem rá, hogy mi okozza. Nyerő kezdtem lenni, szépen jöttek a nyereségek, elmaradtak a nagyon nagy kilengések mínuszban. Azaz kezdtem belejönni a dologba, és nem éreztem elégedettséget. Amíg vesztő voltam úgy gondoltam, hogy majd ha nyereség termelődik, akkor eltölt egy elégedettség, és öröm, hogy végre nem csak adakozom a piacnak, hanem jön is vissza pénz. Semmi. Semmi jó érzés nem volt, olyan, amit egy jól végzett munka, egy hasznosan eltöltött nap után érezni lehet. Ránéztem az egyenlegre, és unottan állapítottam meg, hogy nagyobb mint a tegnapi. Hosszabb gondolkodás után arra jutottam, hogy valami nagyon nem jó, ezt meg kell oldani, mert ha nincs a munka elvégzésében öröm, akkor hamar kiég az ember, és favágássá változik a munkája. Sok egyéb gondolat után rádöbbentem, hogy az a összeg, amit ott látok az nem testesül meg nekem pénzként, hanem csakis egy szám, ami nagyobb vagy kisebb mint az előző napi.

Én előtte olyan vállalkozást vittem, ahol általában készpénzben fizettek, és minden este meg tudtam fogni a pénzt, amit aznap kaptam. Ez az érzet hiányzott... A fizikailag megfogható, és elkölthető pénz tapintása. Ezután már minden egyszerűvé vált: hazautaltam az összes nyereséget, és annak megfelelő összeget ki is vettem a számlámról. Így már „éreztem”, és tudatosult bennem, hogy nem csak egy számlálót tekerek felfele, hanem pénzt is keresek vele, amit el lehet költeni. Azt javaslom mindenkinek, hogy az első szép nyereségét, amit megtermelt, azt fogja meg (élvezze, hogy ez az övé, és sokat dolgozott érte) majd költse el, de saját magára. Vegyen bármit, aminek örül, és ezután a virtuális „számláló tekerés” egy öröm érzettel párosul, nem csak a virtuális térben elért, hanem a fizikai síkon is realizálódott eredménnyel. Lehet, hogy sokaknak ez fura, hiszen abban nevelkedtek, hogy már mindenkinek bankkártyája van, és azzal fizetnek mindenhol. Én még sorba álltam a részlegvezetőnél, aki a kezembe leszámolta a fizetésem. :)

Kereskedni akartam, nem keresni

Egy időben rengeteg pozícióm volt egy nap, 25-40 közt. Az volt a célom, hogy mindig kereskedjek, és minél több pozícióm legyen. Azt gondoltam, hogy ha sok pozíciót veszek fel, akkor sokat is keresek. Erről a gondolatról kiderült, hogy egészen téves gondolat. Leszokni a „jó sokat kötök” hibáról elég nehéz, hiszen azzal vitatkozni, hogy ha sokat köt az ember, akkor sokat is keres elég nehéz. Itt is a probléma bennem gyökerezett, és amíg nem jöttem rá (hozzáteszem segítséggel), hogy mi az ami ezt adja, addig nem is tudtam ezen változtatni. Azt vettük észre, hogy mindig úgy indulok neki a napnak, hogy azt mondom: megyek kereskedni, megyek kötni. Ez tipikusan rossz célmeghatározás.

Nem kereskedni kell indulni, hanem keresni

Alapvetően más hozzáállást ad a kicsit más megfogalmazás. Ha „kereskedni” indulunk, akkor a kereskedés maga a cél, és ez tudatosulva bennünk azt adja, hogy kötünk, kötünk, és kötünk… Ami érthető is, hiszen kereskedni, adni, és venni akarunk. Amikor ezt a folyamatot sikerült azonosítani, akkor már megoldódott a probléma nagy része: nem kereskedni indultam, hanem keresni. Keresni pedig úgy lehet, ha sok jó, és nyereséges pozíciót vesz fel az ember, és nem csak sok pozíciót. Az első lépésem azt volt, hogy reggelente nagyon figyeltem arra, hogy ne úgy gondoljak a teendőimre, hogy „kereskedni akarok”, hanem „keresni akarok”. Ki is írtam a monitor alá :) A másik lépés, ami nagyon sokat segített a kereskedések számának a korlátozása volt. Ha csak egy bizonyos számú kötést engedélyezek magamnak, akkor a szűk keret miatt sokkal jobban meggondolom, hogy mit is kötök be. Így egy plusz kontroll került a kereskedésembe, ami fele annyi kötést adott átlagban, de a nyereségességemet megemelte.

Az teljesen mindegy, hogy ki milyen megoldással kontrollálja a kereskedések számát, a lényeg az, hogy olyan határt szabjunk, amit be is tartunk. Én a monitor egyik oldaláról a másikra rakosgattam dominókat (egy időben ceruzákat, majd kinder tojás figurákat, dobó kockákat), és így tartottam szemmel a mennyiséget. Már nincs ilyen „mérő eszköz” kéznél, de tartom azt, hogy egy mennyiségű kötésnél többet nem kötök. Ettől csak nagyon indokolt esetben térek el, ha nagyon szépen mozgó piac van, és vétek lenne kihagyni a mozgást. Ez a pár utolsó szó is nagyon fontos, mert ha van olyan ritka nap, amikor a piac szép dinamikával adja a pénzt, akkor azt nem szabad megszakítani. Ez a korlát nem csak a nyereségességet emelte meg, hanem megakadályozta, hogy kiégjek a sok kereskedés miatt. Sok, főleg skalper, hamar abbahagyja a kereskedést, mert kiég. Elveszti a kereskedés szeretetét, a kihívás érzését, és egy idő után unalmas favágássá válik a kerekedés, majd egy idő után már mély undort, stresszt érez a kereskedés miatt, és abba is hagyja örökre.

Nem gyorsan kell meggazdagodni

Elöljáróban hozzá kell tennem, hogy nem gazdagodtam meg sem gyorsan, sem nagyon. :) Az első valóban felismert hibám az volt, hogy azonnal, és rögvest nagyon gazdag akartam lenni. Ezt szerintem minden kezdő átérzi. Főleg akkor, ha kisebb a számlája, vagy éppen egy teljesítési kényszere van, hogy ha nem keres eleget, akkor nem fog tudni enni… Az ilyen fals vágyakat segíti az is, hogy sok reklám azt sugallja, hogy itt egy rövid idő alatt rengeteget lehet keresni. Mindenki a nagyon nagy tőkével kereskedő, régóta nyereséges top tradereket látja csak, akik egy pozícióval sok-sok pénzt keresnek. Természetesen merjünk nagyot álmodni, de a normális kerek közt. Nem rossz (sőt szerintem nagyon jó) ha valaki magas célokat tűz ki, mert az motiválja, és serkenti a munkára.

Akkor miért is hiba, ha valaki gyorsan akar gazdag lenni?

Mert nem figyel a kockázatkezelésre. Az elfogadhatónál nagyobb kockázattal, talán agresszíven kereskedik, ami egy jó szériában hozhat sok pénzt, de egy erős visszaesésben nagyon leamortizálja a számlát. A nagyobb vesztő sorozat pedig még jobban erősíti a teljesítési kényszert, így elindul a „vegyünk fel egy nagyobb pozíciót, hogy visszakeressük a pénzt, most, de azonnal!” folyamat. Ez pedig tapasztalatom szerint nem túl egészséges. A másik veszélye a "gyorsan akarok meggazdagodni" elvnek, az, hogy hajnaltól estig kereskedik az ember. Ez egy ideig nagyon jól megy, de egy idő után elfogy az energia, és kiég a trader. Annak meg mi értelme van, hogy negyed vagy fél év után abbahagyjuk ezt a tevékenységet? Én ezt a vágyat úgy tudtam legyőzni, hogy egy reális, de viszonylag motiváló célt tűztem ki magamnak egy éves távlatra, és ezt osztottam el napi, heti, és havi teljesítendő célokra. Így mindig tudtam, hogy hol is tartok, és azt is, hogy az éves terv nagyon szép összeredményt hoz. Tudtam, hogy mennyi a napi, heti kvóta, amivel elérem azt, amit akarok, így nem a semmiben lebegett a napi teljesítményem. Ez kicsit lenyugtatta a kényszert, hogy többet, többet, még többet kellene ma kereskedni, mert akkor lesz sok pénzem. Így higgadtabban válogattam a kialakuló helyzetek közt, és csak a valóban szép helyzeteket kereskedtem meg. Illetve ami nagyon jó érzés volt: mindig tudtam hogy haladok, és a haladás megfelel a tervemnek. Volt egy mérték, amihez tudtam a napi teljesítményt mérni, és nem csak lebegett a nagy semmiben a napi eredmény.

A reális célokról, az elvárásokról már sokat írtam, nem ismételném meg magam. Fontos, hogy a kezdeti nagyra vágyást, „azonnal, de most rögvest ide a világot”, és gyorsan, minél gyorsabban mohóságot mielőbb leküzdjük, mert a nyugodt kereskedés mindennél fontosabb. A Dalai Láma szavai nagyon illenek erre a helyzetre: "Amikor arról kérdezték a Dalai Lámát, hogy mi az, ami leginkább meglepi az emberiséggel kapcsolatban, ezt válaszolta: "Az ember. Mert feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen, aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét., és mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, elfelejti élvezni a jelent; az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él, mintha soha nem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán."