Az időzítés jobb eredményt hoz opciós piac nélküli részvényeken

Az időzítésen alapuló stratégiák jelentős része a technikai elemzés jelzéseihez köthető. Több olyan vizsgálatról is beszámoltam már korábban, melyek szerint a technika elemzés megbízhatósága különböző tényezők hatására változik. A témával kapcsolatban egy újabb tanulmány mutatta ki, hogy bizonyos körülmények között jobb a hatékonysága az időzítésnek. Most ennek részleteiről fogunk beszélni. Témáink:

• Mikor eredményes az időzítés, a technikai elemzés?
• Az információ-hiány és az időzítés
• A stratégiák eredményei 10 éves időszakon

Mikor eredményes az időzítés, a technikai elemzés?

A technikai elemzés módszerei nagyrészt a múltbeli árfolyamra és a forgalom adataira támaszkodva adnak jelzéseket a kereskedőknek. Számos korábbi vizsgálatról (lásd itt) beszámoltam már, melyek arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy a technikai elemzés jelzései többletinformációt hordoznak. Meglehet számos tanulmányban nem sikerült a technikai elemzés pozitív hatásait kimutatni, de ha az összesített adatokat nézzük (kb. 90 vizsgálat), akkor több a pozitív, mint a negatív eredmény.

A fentiekben tárgyalt vizsgálati halmazhoz hozzátartoznak azok a megfigyelések, melyek arról árulkodnak, hogy az időzítés bizonyos körülmények között jobb eredményt hoz. Többek között azt tapasztalhatjuk, hogy az alacsonyabb piaci kapitalizációjú, alacsony közkézhányadú részvények piacán jobb eredményei vannak a jelzéseknek, de a a kevésbé fejlett piacokon (nem OECD országok tőzsdéi, alacsony GDP-vel rendelkező országok) is jobb a hatékonyság.

További anyagok arra is rámutattak, hogy a technikai elemzés egyes eszközei (mozgóátlagok, momentum indikátor, forgalom) a Goyal és Welch által vizsgált 17 makroökonómiai tényező (osztalékhozam, P/E, term-spread, infláció stb.) megbízhatóságával összemérhető módon jelzik előre a részvénypiac kockázati prémiumának változását. Legutóbb pedig arról beszéltünk, hogy alacsony piaci bizonytalanság időszakában a technika elemzés egyes eszközei (mozgóátlagok, forgalom) még nagyobb hatékonysággal képes előre jelezni a részvénypiac kockázati prémiumának változását. A hivatkozott cikkekben részleteiben is kitértem az időzítés hatékonyságát növelő piaci helyzetekről, körülményekről és a fenti sort egy újabb megfigyeléssel bővítjük. Az újonnan publikálásra került tanulmány a fenti sorokban részletezett megfigyelésből indult ki. Nézzük ennek részleteit.

Az információ-hiány és az időzítés

A The Role of Information Uncertainty.. cím alatti tanulmányban 2003-2013 közötti időszakon végeztek vizsgálatot, és a részvényeket az opciós piacuk megléte alapján csoportosították. A szerzők azokból a korábbi anyagokból indultak ki (Hasbrouck’s [1995], Chakravarty et al. [2004], Roll et al. [2009]), melyek szerint, ha egy részvény rendelkezik opciós piaccal, akkor a piaci hatékonyság magasabb. Amellett, hogy növekvő forgalmat mutattak ki ezeknek a részvényeknek a piacán, az is megfigyelhető, hogy alacsonyabb kereskedési költségek mellett, gyorsabban árazódik az új információ és a piaci ár sokkal hatékonyabban fejezi ki a társasággal kapcsolatban rendelkezésre álló új információt (gyorsan árazódnak a hírek). A hatékony piacok állapotához közelebb levő részvénypiac esetében az időzítéssel történő felülteljesítés esélye lecsökken. Ezért a hivatkozott vizsgálat szerzői a részvényeket szétválasztották aszerint, hogy van vagy nincs opciós piacuk. A kezdeti hipotézisük a fentiek alapján tehát az volt, hogy azok a részvények, melyekkel opciós formában nem lehet kereskedni, magasabb hatékonysággal használhatók időzítésre.

Az időzítésen alapuló stratégiák közül a Brock és szerzőtársai [1992] által elsőként vizsgált mozgóátlagokat tesztelték (itt beszéltünk a Brock-féle tanulmányról). Az időzítés ebben az esetben a 10, 20, 50, 100 vagy 200 napos mozgóátlag egyikének alkalmazásán alapul az alábbiak szerint:

• Vételi jelzés, ha az aktuális ár nagyobb, mint a mozgóátlag, és aktuális ár > előző napi ár.
• Eladási jelzés, ha az aktuális ár alacsonyabb, mint a mozgóátlag, és aktuális ár < előző napi ár.

A stratégiák eredményei 10 éves időszakon

A következő táblázatban a 2003-2013 közötti időszakon a 10 napos mozgóátlag jelzéseivel elérhető eredményt látjuk. Ebben az esetben tehát, ha az árfolyam a 10 napos mozgóátlag fölé emelkedett, akkor megvették a részvényeket. Abban az esetben pedig, ha az árfolyam a 10 napos mozgóátlag alá esett, akkor eladták a részvényeket. Bár részvényekre hivatkoztam az eddigiekben, valójában portfóliókat alakítottak ki aszerint, hogy van vagy nincs opciós piaca a részvénynek az adott évben.

A táblázatban kiemeltem a „NO” sort. Ebben a portfólióban vannak az opciós piac nélküli részvények. Ahogy látható, az időszak alatt a vedd meg és tartsd technika átlagos havi hozama 0,021 százalék volt, szemben a 10 napos mozgóátlag-stratégia 0,149 százalékos hozamával. A „HAVE” sorban az opciós piaccal rendelkező részvényekből összeállított portfólió eredményét látjuk. Itt az időzítés átlagos havi hozama 0,028 százalék volt.

forrás: The Role of Information Uncertainty..

A fentiekből az derül ki, hogy az időzítéssel azon részvények piacán lehetett felülteljesíteni, amelyeknek nem volt opciós piaca. Nemcsak abszolút hozamban mutatható ki a felülteljesítés, hanem a CAPM modelljével szemben is magasabb az abnormális hozam a „NO” portfólióban.

A következő táblázatban már figyelembe vettél az ügyletkötés költségeit is (összesen 0,585% tranzakciós költséget ügyletenként). Ebben az esetben is kimutatható az abnormális hozam a „NO” portfólióban.

forrás: The Role of Information Uncertainty..

Hasonló eredményeket láthatunk, ha a 10 napos mozgóátlag helyett a 20, 50, 100 vagy a 200 napos mozgóátlagot használjuk. A kereskedési költségek nélküli vizsgálatban itt is a „NO” portfóliók abnormális hozama magasabb.

forrás: The Role of Information Uncertainty..

A fentiek alapján a következő megállapításokat tehetjük. Azok a részvények, melyeknek nincs opciós piaca, nagyobb információs bizonytalansággal kereskedhetők. A vizsgálat alapján azt látjuk, hogy távolabb vannak a hatékony piac állapotától. A vizsgált időszakon felülteljesítettek az időzítésen alapuló stratégiák, de csak azokon a részvényeken, melyeknek nem volt opciós piaca. A jelenség megfigyelhető volt akkor is, ha a kereskedési költségeket figyelembe vették. Nemcsak abszolút hozamot, hanem abnormális hozamot is ki lehetett mutatni, azaz az ismert tőkepiaci modellek nem adnak magyarázatot a keletkezett többlethozamra.

Vegyük azonban figyelembe, hogy bár a 10 év hosszú vizsgálati időtávnak tekinthető, de napos mozgóátlagok esetében nem az. Emiatt gyanakodhatunk a rátanítás (overfitting) és a sample selection bias jelenségeire. Továbbá nem készültek megbízható robusztussági vizsgálatok (például white reality check, monte carlo), így elsődlegesen csak azt a következtetést érdemes a fentiekből levonni, hogy az időzítés hatékonyabban működhet azokon a piacokon, melyek távol állnak a hatékony piac állapotától. Ebben a vizsgálatban ezt az opciós piacok irányából közelítették ezt meg.