Gázár drágulás nagyobb inflációt, gazdasági visszaesést okoz

Cikkünkben a gázárak és az infláció és az ipari termelés közötti kapcsolatot vizsgáljuk meg. A témával kapcsolatos új tanulmány ugyanis jelentős különbséget talált az olajár- és a gázár- sokkokat követő infláció között. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy nem sok értelme van az 1980-as évek olajár-sokk eseményével összehasonlítani a jelenlegi helyzetet, és sajnos ez azt is jelentheti, hogy az infláció jövőben lefutása is eltérhet attól, amire a szakértők előzetesen számítanak. Témáink:

• Miért állítjuk párhuzamba a jelenlegi helyzetet a 80-as évekkel?
• Miért kezelhető nehezen az olaj és a gáz árának változása?
• Miért kezelhető nehezen az olaj és a gáz árának változása?
• Miért hat másképp a gáz árának változása?

Miért állítjuk párhuzamba a jelenlegi helyzetet a 80-as évekkel?

Az 1980-as éveket megelőzően a jom kippuri háború következményeként az arab országok nem szállítottak olajat az Izraelt támogató nyugati országoknak, így a kőolaj ára 4 dollárról 40 dollárra drágult, lásd alábbi képen.

forrás: investopedia.com

Ahogy ezt a témát tárgyaló cikkünkben is megbeszéltük, az ársokk hatásaként jelentős infláció alakult ki. A szakértők többek között ezért állítják párhuzamba a tavaly meginduló inflációs hullámot az 1980-as évek előtti időszakkal. Az alábbi képen az infláció (piros színnel) három hulláma látható az 1970-es években.

forrás: Fred

A képen jól látható, hogy az infláció három hullámban, végül a legutolsó hullámot követően hatalmas recessziót okozva szűnt meg. Az az összehasonlítás az alapja annak, hogy szakértők újabb inflációs hullámokat várnak a következő hónapokban. A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy a múltbeli és a jelenlegi helyzet között számos eltérést találunk. Például az 1970-es években magas munkanélküliségi ráta jellemezte az amerikai gazdaságot, most pedig alacsony. Ráadásul az 1980-as éveket követően teljesen megváltozott az infláció-számítás metódusa, így a régi inflációs kosarat alapul véve a 2022-es év inflációja sokkal jelentősebb volt (részleteket itt beszéltük meg).

forrás: shadowstats.com

Továbbá egy új vizsgálat arra is rámutatott, hogy a gáz és az olaj árának változása teljesen más csatornákon keresztül hat a gazdaságra, így a hatásukat tekintve is jelentős különbséget tapasztalhatunk.

Miért kezelhető nehezen az olaj és a gáz árának változása?

A makrogazdasági tankönyvek alapvetően két típusra bontják az inflációt. Ezek közül jellemzően a keresleti okokra visszavezethető infláció a gyakoribb formája az árak drágulásának. A keresleti okokra visszavezethető infláció jellemzően az erőforrásokat meghaladó gazdasági növekedés, pénznyomtatás, a természetes kamatrátánál lényegesen alacsonyabb kamatok esetében fordul elő. Ezek közös jellemzője, hogy a monetáris politika eszközeivel jól kezelhetők. Azonban változatos okok miatt kínálati sokkok hatására is kialakulhat infláció. Ebbe a körbe tartozik a különböző energiahordozók, például az olaj és a gáz árának drágulása. Sajnos a kínálati okok miatt kialakuló infláció nem kezelhető a monetáris politika módszereivel, így gyakorlatilag olyan, mint egy adóemelés. Persze láthatunk arra példákat, hogy gazdaságpolitikusok megpróbálják tompítani a hatásait az inflációnak, de ezek mind csak a növekvő holtteherveszteség rovására végezhető intézkedések. Az alábbi képen egy átlagos árstop piaci hatása figyelhető meg. Az árplafon (ársapka) hatására a keresleti mennyiség (Q2) nagyobb lesz, mint a kínálati mennyiség (Q1), így hiány alakul ki. A sárgával jelölt terület a holtteherveszteség, mely azt jelzi, hogy a termékből vagy szolgáltatásból nem állítják elő a társadalmilag optimális mennyiséget. Talán a fentiekből érthető, hogy a benzinár-stopot miért nem lehetett fenntartani hosszabb távon (hiány alakult ki).

Látni kell tehát azt, hogy az energia ár-sokkok nem kezelhetők sem a monetáris politikával, sem a gazdaságpolitika ad-hoc eszközeivel (értelemszerűen átgondold, hosszú távon következetesen követett energiapolitika hatékony eszköz lehet). A rossz hír azonban az, hogy a gáz árának drágulására másképp reagál a gazdaság.

Miért hat másképp a gáz árának változása?

A Natural Gas and the Macroeconomy: Not All Energy Shocks Are Alike cím alatti vizsgálatban a gáz árának makrogazdasági hatásait vetették össze az olaj árváltozásával. Az alábbi grafikonok leírják a TTF gáz árváltozásának maginflációra (HICP core) és ipari termelésre (IP) gyakorolt hatását. Az adatokból az derül ki, hogy a magas gázárak 18-24 hónap alatt épülnek be a maginflációba és 16 hónappal a drágulás után emelkedik csúcsra az infláció, majd nagyjából négy év után tűnik el az áremelkedés hatása az inflációs mutatóból. Ezek egyébként összhangban vannak a közelmúltbeli eseményekkel, azaz a gáz ára 2021 őszén kezdett el drágulni, és a maginfláció 2023 nyarán érkezett meg a csúcsra.  Sajnos azonban az ipari termelésre gyakorolt negatív hatás sokkal jobban elhúzódik. Itt a csúcsot három év elteltével várhatjuk. A tanulmányból az is kiderül, hogy a gáz árának 5 százalékos növekedése átlagosan 0,2 százalékkal növeli mag a maginfláció csúcsát, az ipari termelés visszaeséséhez pedig 0,6 százalékkal járul hozzá. Legyünk arra is tekintettel, hogy az adatok szórása meglehetősen nagy. A piros görbe az esetek átlagát mutatja, a világosabb sávok a konfidencia-intervallumot jelölik.

forrás: Natural Gas and the Macroeconomy..

Az alábbi grafikonok alapján megérthető, hogy az olaj és a gáz árának drágulása eltérő hatásokat vált ki. Bár itt is azt láthatjuk, amit a gáz árának drágulásánál, azaz az infláció emelkedik (HICP energy és HICO core), az ipari termelés lassul. Ugyanakkor az infláció ebben az esetben sokkal gyorsabban megjelenik az árakban és már 10 hónap után csúcson van, illetve gyorsabban eltűnik az áremelkedés hatása. Továbbá egy egységnyi olajár-emelkedésnek gyakorlatilag fele akkora hatása van az inflációra nézve.

forrás: Natural Gas and the Macroeconomy..

Összegezve a fentieket. Az orosz-ukrán háborút megelőzően gyakorlatilag senkit nem érdekelt a gázpiac, ezért fordulhatott elő az, hogy az európai országok egy a kereskedési forgalom alapján jelentéktelennek tekinthető tőzsde árazásához kötötték a hosszú távú szerződéseikben foglalt árakat. Azonban a rendelkezésünkre álló adatok azt mutatják, hogy a gáz árának emelkedése hosszan elnyúló, erősebb negatív hatással befolyásolja a maginflációt és az ipari termelést. A fenti adatokból az is kiderül, hogy az európai gazdaságok ipari termelésére még hónapokon keresztül negatívan hat a 2021-ben megemelkedő gázár. A tanulmány fontos konklúziója, hogy a gáz piacán kialakuló ársokkoknak rövid távon kismértékű hatása van, de hosszú távon az energia árak és a maginfláció emelkedését idézi elő. A fentiekből látható az is, hogy miért nem érdemes a jelenlegi helyzetet az 1970-es évekkel összevetni (inflációs mutatók, a gazdasági körülmények és az ársokk is eltér), miért nem érdemes három hullámos, a következő hullámokban egyre nagyobb inflációra számítani. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem emelkedhet a jövőben az infláció, de ennek eltérő okai lesznek, többek között (Egyesült Államok esetében):

• A magas bázis hatása hamarosan megszűnik.
• Októberi inflációs adatban lesz utoljára érezhető az egészségügyi szolgáltatások jelentős kiigazítása (árcsökkentő hatása volt 12 hónapon át).
• Az energiaárak csökkenése lefelé húzta az inflációt, de az energia ára nem csökkenhet a végtelenségig.
• A CHIPS Act és az Inflation Reduciton Act lényegében fiskális stimulus, mely növeli a keresleti nyomásra kialakuló infláció kockázatát.
• A természetes kamatráta alatti irányadó kamat, mely növeli a keresleti nyomásra kialakuló inflációt.