A gazdaságpolitikusok okozták az inflációt 2022-2023-ban?

Nemcsak külföldön, hanem hazánkban is heves vita tárgya, hogy ki/mi a felelős az előző évek magasba szökő inflációjáért. A témával kapcsolatos új vizsgálat a gazdaságpolitika és a költségvetési hiány jelentőségét emelte ki, és arra a megállapításra jutott, hogy a 2020-2022 időszakban megugró költségvetési hiányok 40-50 százaléka az infláció árán/útján lett megfinanszírozva. Cikkünkben a költségvetési hiány és az infláció kapcsolatát nézzük meg. Témáink:

• A magas infláció okai?
• A fiskális árszint-elmélet megszületése
• Az infláció és a költségvetési hiány kapcsolata 2000 előtt
• Az infláció és a költségvetési hiány 2020-2022 időszakában

A magas infláció okai

A 2022-es évben magasra szökő infláció mögött összetett okok húzódnak meg. Egy korábbi cikkünkben egy tucat, a gazdasági médiában felmerülő okot gyűjtöttünk össze, melyek többségével kapcsolatban nincsenek empirikus vizsgálatok. Amit azonban mára már tudunk, hogy a gázárak az olajárnál drasztikusabb, hosszabb távú kínálati sokkot (lásd itt ) okoznak. Tudjuk azt is, hogy a megnövekedett profitmarginok (lásd profit-húzta infláció) szerepe is jelentős volt az emelkedő árakban, ahogy arra vonatkozóan is vannak vizsgálatok, hogy a jegybankok monetáris politikája is hozzájárult az inflációhoz (lásd pénznyomtatás témájú cikkünk második felét).  Korábbi vizsgálatok alapján (itt beszéltünk ezekről) sejthető volt az is, hogy a gazdaságpolitika is felelőssé tehető ebben a kérdésben, ugyanis a költségvetési hiány és az infláció között is létezik kapcsolat. A témával kapcsolatos tanulmány a 2020-2022-es időszakon vizsgálta meg a gazdaságpolitika felelősségét az időszaki inflációval összefüggésben az OECD országok (hazánk is benne van) vonatkozásában.

A fiskális árszint-elmélet megszületése

Az előzményekről annyit érdemes tudni, hogy már az 1990-es években megszületett az FTPL (fiscal theory of the price level) elmélete, mely a gazdaságpolitika  és az árszínvonal közötti kapcsolatot írja le. Az FTPL modelljét John Cochrane a The Fiscal Theory of the Price Level című, 2023-ban megjelent könyvében foglalta össze.

A könyvben leírt elmélet elsődlegesen a gazdaságpolitikára fókuszálva vizsgálja az infláció kérdéskörét, hiszen a gazdaságpolitika az elsődleges formálója a költségvetési hiánynak és az államadósságnak. Ugyanakkor az FTPL nem igazán szivárgott be a fősodratú közgazdaságtanban, egész egyszerűen azért, mert az elmúlt 30 évben az infláció megszűnt létezni. Az 1990-es évek előtti időszakból azonban tudjuk, hogy a kormányzati költekezés és az infláció között van kapcsolat. Azonban a 2000-es évektől kezdődő gazdasági érában (olcsó pénz időszaka, csökkenő természetes kamatrátával) teljesen más hatásmechanizmusokat lehetett megfigyelni. Nézzük először meg a 2000-es évek előtti vizsgálatokat.

Az infláció és a költségvetési hiány kapcsolata 2000 előtt

Elsőként Fisher, Sahay és Végh 94 országban végzett tanulmánya szolgáltatott bizonyítékot arról, hogy a költségvetési hiány a magas infláció meghatározó tényezője. Vizsgálatukban egy százalékpont költségvetési hiánynövelés átlagosan 4,25 százalékpont növekedést eredményezett az inflációban.

További vizsgálatokat találunk a Fiscal Deficits and Inflation: A New Look at the Emaergins Market Evidence cím alatti kutatásban, melyben 23 fejlődő ország (köztük hazánk) gazdaságát vizsgálták meg. A végkövetkeztetések az alábbiak voltak:

• A GDP arányos költségvetési hiány és az infláció között pozitív a kapcsolat
• 1 százalékpontos költségvetési hiány mérséklés 1,5-6 százalékponttal csökkenti az inflációt

Végül egy harmadik vizsgálatban (részletek itt) 107 ország gazdaságát vizsgálták meg, és ennek a kutatásnak is az lett a fő megállapítása, hogy erős pozitív kapcsolat figyelhető meg a költségvetési hiány és az infláció között a magas inflációval jellemezhető országok és fejlődő országok csoportjában. Ugyanakkor azokban az országokban, ahol általában véve alacsony az infláció, illetve a fejlett országok körébe sorolható, ott nem mutatható ki erős kapcsolat a fiskális politika és az infláció között.

Az infláció és a költségvetési hiány 2020-2022 időszakában

A 2020-as időszaktól azonban egy új gazdasági környezetbe került a világ, ahol az infláció meghatározó tényezővé vált, és ezt lehetőséget adott az infláció és a költségvetési hiány kapcsolatának vizsgálatára. A Fiscal Influences on Inflation in OECD Countries.. cím alatt tanulmányban 37 OECD tagország inflációs adatait vetették össze a költségvetési hiány alakulásával. Az adatokat elkülönítették 2010-2019 (krízis előtti) és 2020-2022 (krízis alatti) tartományokra. Az inflációval (headline és maginfláció) összefüggésben az alábbi tényezőket vizsgálták:

• A GDP arányos kormányzati költekezés
• A GDP arányos államadósság változása
• Az adósság szerkezete, hátralevő lejárati ideje (duráció)

Az első ábrán a költségvetési hiány változása (x-tengely) és az infláció változás (2010-2019-es átlagos inflációhoz mérten) közötti kapcsolatot láthatjuk.

forrás: Fiscal Influences on Inflation in OECD Countries

A következő ábrán ugyanazt látjuk a maginfláción vizsgálva.

forrás: Fiscal Influences on Inflation in OECD Countries

A két ábrán már szemrevételezéssel is kapcsolatot fedezhetünk fel, amit lineáris regresszióval meg is erősítettek a szerzők. A tanulmányban részletezett vizsgálatból kiderül (lásd alábbi táblázatot), hogy a költségvetési költekezés és az infláció között pozitív kapcsolat  van. Az összegfüggésnek magas a magyarázó ereje van (lásd R-squared mezőket). Külön kitértek arra az esetre, ha egy ország Oroszországgal vagy Ukrajnával határos (ebben hazánk is benne van). Ahogy látható itt is pozitív kapcsolat figyelhető meg, de az együttható értéke alacsony.

Összegezve a fentieket, az FTPL elméletének az a lényege, hogy ha a költségvetési hiányt nem fedezik adóbevételek vagy a jövőbeni költségek (államháztartás) visszavágása útján, akkor a hiánynövekedés inflációt okoz. A fenti vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy összhangban az FTPL elméletével 37 OECD országban pozitív kapcsolat volt megfigyelhető a költségvetési hiány növekedése és az infláció, maginfláció között. A lineáris regresszióban a koefficiensek értékei 0,4-0,5 közöttiek, azaz a költségvetési hiány időszaki változásának 40-50 százaléka az infláción keresztül lett finanszírozva, és csak a maradék 50-60 százalékát finanszírozták hagyományos (adóemelés, kiadáscsökkentés) gazdaságpolitikai megoldásokkal.