Ha esik a tőzsde, jobban fogynak az antidepresszánsok

A tőzsdei, részvénypiaci befektetés kockázatait nem feltétlenül tudják megfelelően kezelni a befektetők, amit a témában megjelent legújabb vizsgálat is alátámaszt. Cikkünkben a részvénypiaci visszaesések és a befektetők mentális egészsége közötti kapcsolatot vizsgáljuk meg, kitérve a fontosabb problémákra, a lehetséges megoldásokra. Témáink:

• A tőzsdei hozamok és a befektetők egészsége
• Ha megélsz egy tőzsdei összeomlást
• Az üss vagy fuss reakció problémája

A tőzsdei hozamok és a befektetők egészsége

Az emberek többsége alapvetően kockázatkerülő, melynek oka, hogy egységnyi veszteség kétszer nagyobb fájdalomérzettel jár, mint ugyanakkora nyereség okozta örömérzet (lásd loss aversion). Ugyanakkor a részvénypiaci befektetés sajátossága a jelentős árfolyam-kockázat, mely a befektetési eszköz értékének, így a befektető vagyonának ingadozásában nyilvánul meg. Sajnos a legtöbb befektető a részvénypiaci kockázatokat nem méri fel, és nem ismeri a kockázatkezelés lehetséges módszereit, így a részvénypiaci visszaesések időszaka kihat a hétköznapi életére, a mentális egészségére, illetve a jövőbeni részvénypiaci döntéseire.

A témával kapcsolatos első vizsgálatot Engelberg és Parson készítették el, akik 1982-2011 közötti időszakon találtak erős negatív kapcsolatot a részvénypiaci hozamok és kórházi felvételek (szorongás, pánikbetegség vagy súlyos depresszió eseteivel) száma között. Az alábbi grafikonon az 1987-es fekete hétfő, október 19-ei napján látható, hogy a szokásosnál lényegesen többen kerültek kórházba. Ezen a napon 23 százalékot veszített értékéből a Dow Jones tőzsdeindex. Nemcsak a rendkívüli események időszakában figyelhető meg a jelenség, hanem egy szórásnyi hozamcsökkenés (a vizsgálatban 1,4 százalékot jelent) 0,26 százalékkal növeli a napi betegek számát.

Forrás: Engelberg és Parson

Az alábbi táblázat pedig arról árulkodik, hogy nagyrészt a nagyobb részvénypiaci visszaesések (a legkisebb kvintilis) hatásait lehet kimutatni.

Forrás: Engelberg és Parson

A 2024-ben megjelent, Liu és Fan által készített tanulmány hasonló következtetésre jutott, csak itt az antidepresszánsok fogyasztásával mutatták ki a kapcsolatot. Ahogy ez az alábbi grafikonon is látható, a legnagyobb visszaesések (a legkisebb tőzsdei hozamokat tartalmazó kvintilis, 1-es számmal) időszakában a legnagyobb az antidepresszáns használata. A két változó között negatív kapcsolatot állapíthatunk meg.

Forrás: Liu, Fan

Ha megélsz egy tőzsdei összeomlást

A fentieket kiegészíthetjük Stefan Nagel, Depression Babies cím alatti anyagával, melyből kiderül, hogy azok a befektetők, akik átéltek egy nagy tőzsdei összeomlást, még évtizedekkel később is kisebb valószínűséggel fektetik pénzüket részvényekbe. Az adatokat az 1929-es gazdasági válsággal összefüggésben mutatták ki. Ekkor az amerikait tőzsdeindex 80 százalékot veszített az értékéből, de későbbi válságok alatt is tapasztalhattunk 40-50 százalékos visszaeséseket.  Az alábbi grafikon jól mutatja a megfigyelés lényegét, azaz minél nagyobb részvénypiaci visszaesést (x-tengely) tapasztalt meg a befektető, annál kisebb arányban tart részvényeket (y-tengely).

Forrás: Nagel

A vizsgálat megállapította, hogy a befektetők részvénypiaci tapasztalatai kihatnak a jövőbeni részvénypiaci folyamatokra, hiszen ha egy generáción belül kisebb a részvényvásárlási hajlandóság, akkor kevesebb vevő jelenik meg a részvénypiacon.

A fentiek ellentétére is találunk bizonyítékot, azaz azok a befektetők, akik magas részvénypiaci hozamokat tapasztaltak meg, kevésbé lesznek kockázatkerülők, sokkal jobban preferálják a kockázatos befektetési eszközöket (részvények). Az is kimutatható a vizsgálatból, hogy azok a befektetők, akik magas kötvénypiaci hozamokat tapasztalnak meg, sokkal nagyobb valószínűséggel fektetik a jövőben is a pénzüket kötvényekbe (részben magyarázat a hazai befektetők viselkedésére). Bár kimutatható az adatokból, hogy a hatás az idő előrehaladtával érvényét veszti, de még évtizedes távokban is kimutatható (bővebben a témáról itt).

Az üss vagy fuss reakció problémája

Azt gondolom, a fenti példák jól mutatják, hogy a részvénypiaci befektetések területén, kockázat alatti döntések során jelentős pszichés nyomás alá kerülnek a befektetők. Ennek oka, hogy a tőzsdén a hozamok nem egyenletesen keletkeznek. A passzív stratégiákban a medvepiacok idején következik be a visszaesés, de az időzítésen alapuló stratégiáknak is van visszaeséseket tartalmazó időszaka. Csak idő kérdése, és a kereskedő elkezd veszíteni. Ekkor már nem nyitogatjuk annyit a számlatörténetet (lásd strucchatás), nem nézzük a pozícióinkat, és azon gondolkodunk, hogy nem kellett volna a tanácsadónkra/brókerünkre hallgatni. A vagyon pedig egyre inkább fogy, a veszteségek, a pénzügyi veszteség pedig agyunk félelemközpontját stimulálja, azaz stresszt érez a befektető, melytől szabadulni akar.

Az üss vagy fuss reakció (fight-or-flight response), melyen a fentiek alapulnak, egy fiziológiai reakció, melyekre különféle vészhelyzetek esetén a szervezetünk reagál. Ez akkor fordul elő a befektetővel, ha a veszteséget, a pénzügyi fenyegetettséget megtapasztalja.

Ezzel szemben ha a részvénypiacon egy befektető pénzt keres, akkor jellemzően azon gondolkodik, hogy milyen új autót fog venni a pénzen, vagy mennyire okos, mennyire jól ért a tőzsdéhez, esetleg épp a többlethozamot már képzeletben a több milliós, tengerparti nyaralásra költötte el. Ez a fajta önigazolás az agyunknak ugyanazon részét stimulálja, melyet a különféle drogok, egyéb élvezeti cikkek stimulálnak. A fenti reakciókat nem lehet teljes mértékben leküzdeni, tekintettel arra, hogy a jövő mindig bizonytalan, és a múltbeli adatokra alapozott módszerek, stratégiák mindig tartalmaznak kockázatot.

Ugyanakkor a kockázat objektív szabályok alkalmazásával a kereskedő által elviselhető szintre csökkenthető. Például a passzív befektetések esetében kötvényekkel mérsékelhető a kockázat, de a rebalancing, a DCA-módszer, value averaging is  csökkentheti valamennyire a kockázatot. A passzív befektetéseket összekapcsolhatjuk a részvénypiac értékeltségének vizsgálatával. Az időzítésen alapuló stratégiák esetében is jól felmérhető a kockázat. A múltbeli adatokon maximális visszaesést, szórást tudunk mérni, vizsgáljuk a hozam / maximális visszaesés arányát. Ezeknek a vizsgálatoknak pont az a célja, hogy lássuk a felmerülő kockázatokat, így el tudjuk dönteni, hogy ez vállalható, vagy nem. Illetve ezekkel a vizsgálatokkal felmérjük a stratégiával együtt járó „szokásos” kockázatot, és ez a jövőben jelezheti a problémákat. Gondolok itt arra, hogy a stratégia jövőbeni működése során a „szokásos” kockázatot meghaladó kockázatot mérünk.

Talán az lehet a fentiek tanulsága, hogy teljesen más a kockázatot számokban kifejezve, grafikonon vizsgálva „megélni”, és másként fogunk reagálni rá, ha a valóságban, a számlánkon mérve tapasztaljuk meg. A fentiekkel együtt tehát érdemes felmérni a részvénypiac kockázatát, ismerjünk meg kockázatkezelési módszereket.