S&P500 index: Megvásárolható a tőzsdeindex tagság?

Gyakorlatilag nincs olyan részvénypiac befektető, aki ne figyelné a tőzsdeindexek változását. A legtöbb hosszú távú befektető pedig gyakran olyan ETF alapokat, befektetési alapokat vásárol, melyek különböző tőzsdeindexeket követnek. Valószínűleg keveseknek jutott eszébe azon gondolkodni, hogy ki dönt arról, hogy milyen részvények kerüljenek a tőzsdeindexbe. Vannak erre vonatkozóan szigorú szabályok? Esetleg egy bizottság határozza meg önkényesen, hogy mely társaság kerülhet be a tőzsdeindexben? Mindkét megoldásra láthatunk példákat, és vizsgálatok arra is rámutatnak, hogy az önkényes (diszkrecionális) tőzsdeindexekkel nem biztos, hogy jól járnak a befektetők. Beszámolok egy kutatásról, mely azt is megvizsgálta, hogy a társaságok "megvásárolhatják-e" a helyüket az olyan prominens indexekben, mint az S&P500. Nézzük a részleteket. Témáink:

• Mire jók a tőzsdeindexek?
• Mi a különbség a discretionary és a rule-based alapú tőzsdeindexek között?
• Milyen szabályai vannak az S&P500 indexbe kerülésnek?
• Milyen hátránya van annak, hogy önkényesen kerülnek az S&P500 indexbe a részvények?
• Megvásárolható a tőzsdeindex tagság?

Mire jók a tőzsdeindexek?

A tőzsdeindexeket befektetők széles köre használja a piaci hangulat mérésére, portfólió-kialakításra, teljesítménymérésre. A passzív befektetők jellemzően indexkövető ETF alapokat vásárolnak, azaz ha változik a tőzsdeindex összetétele, akkor az ETF alapok is megváltoztatják a portfóliójukat, így a befektető jövőbeni eredményeire is hatással lesz az esemény. Hasonló a helyzet a befektetési alapoknál. Itt a tőzsdeindex jelenti a referencia indexet. Ez határozza meg az alapkezelő által kiválasztott részvényeket, de az alap teljesítményét is a tőzsdeindexhez mérjük. A tőzsdei társaságok számára is nagy jelentősége van a tőzsdeindexbe kerülésnek, hiszen ezzel nagyobb figyelem, kereslet jelenik meg a részvények piacán, és a társaságok vezetői kifejezetten örülnek annak, hogy növekszik a piaci kapitalizáció (juttatásaik sokszor ehhez vannak kötve), másrészt pedig az ellenséges felvásárlások esélye is lecsökken egy nagyobb piaci méret esetén. A fentieken túl beszámoltam már az index inclusion, exclusion hatásról is, mely a rövid távú kereskedőket érintő probléma, lásd itt. De érintettük már további problémákat is a tőzsdeindexekkel kapcsolatban (részletek itt), például:

• Tőzsdeindexekbe nem lehet befektetni, nem lehet kereskedni velük
• A tőzsdeindex tartása költségmentes, a valódi befektetés nem ingyenes
• A tőzsdeindexek súlyozása okozhat problémát
• Egyenlő súlyozás, kapitalizáció szerinti súlyozás közti hozamkülönbség
• A tőzsdeindex és a referencia, benchmark torzítások
• A tőzsdeindexek okozta árazási torzítások
• Tőzsdeindex és a fundamentális mutatók torzításai

A rövid felvezetés után, az alábbiakban már azokkal a folyamatokkal foglalkozunk, melyek alapján a részvények bekerülnek egy tőzsdeindexbe. Alapvetően két módszerrel találkozhatunk:

• az egyik a szabályalapú (rule-based) kosáralkotás,
• a másik pedig az önkényes kosár-kialakítás (discretionary).

Mi a különbség a discretionary és a rule-based eljárás között?

A szabályalapú tőzsdeindexek esetében pontosan leírt, objektíven eldönthető szabályok határozzák meg, hogy mely társaságok kerülnek a tőzsdeindexbe (ezt nevezik inclusion folyamatnak), és arra is világos szabályok vannak, hogy mely társaságok kerüljenek ki a tőzsdeindexből (exclusion). Ezzel szemben a discretionary, azaz önkényes index-kialakításnál a szabályok mellett van egy döntőbizottság, mely végül dönt a részvény tőzsdeindexbe történő bevezetéséről, kivezetéséről.

A diszkrecionális indexek családjába tartozik az egyik legmeghatározóbb tőzsdeindex, az S&P500 index. Az index jelentőségét jól mutatja az alábbi táblázat, azaz az Egyesült Államokban elérhető 2608 hagyományos befektetési alapból 91 az S&P500 indexet követi, és 481 méri a teljesítményét az S&P500 indexhez. A befektetési alapok által kezelt 9401 milliárd dollárból 3686 milliárd dollárnyi vagyonnak tehát köze van az S&P500 indexhez. Az ETF alapok körében is meghatározó az Standard and Poor’s különböző indexei, így az S&P500 index is.

forrás: Is Stock Index Membership For Sale?

Az alábbi grafikonon látható, hogy az S&P500 indexnek egyre nagyobb a jelentősége. Az összes alap arányában, a kezelt vagyon és az Egyesült Államok GDP-jének arányában mérve is növekszik a jelentősége.

forrás: Is Stock Index Membership For Sale?

Milyen szabályai vannak az S&P500 indexbe kerülésnek?

Ahogy fentebb utaltam rá, az S&P500 tőzsdeindexbe történő bekerülést egy bizottság dönti el, melyet egy magántársaság, a Standard and Poor’s állít fel. Szó sincs tehát arról, hogy az Amerikai Értékpapír Felügyelet (SEC) vagy a tőzsde (ahogy például a BUX index esetében a BÉT) alakítja ki a tőzsdeindexet. Az S&P500 index a Standard and Poor’s terméke. Látni kell azonban azt is, hogy az indexbe kerülésnek vannak alapvető szabályai is, melyek az alábbiak

• Csak az amerikai tőzsdéken jegyzett társaságok (NYSE, Nasdaq) kerülhetne be az S&P500 indexbe.
• A társaság piaci kapitalizációjának el kell érnie a 8,2 milliárd dollárt (ez a limit egyébként évről évre növekszik, például 2007-ben még csak 5 milliárd, 2017-ben 6,1 milliárd dollár volt a határ).
• Minimum 250.000 darabos kereskedési forgalmat kell elérni a bevezetés előtti 6 hónapban.
• A dollárban vizsgált éves kereskedési forgalomnak és a piaci kapitalizációnak a hányadosa 1-et el kell, hogy érje.
• A közkézhányadban levő részvényeken alapuló Investable Weight Factor (IWF) mutatónak 50% a minimális határértéke.
• GAAP számviteli szabványok szerinti eredménykimutatás.
• Pozitív eredmény a legutolsó negyedévben.
• Legalább 12 hónapnak el kell telnie a tőzsdei bevezetéstől (IPO).

A fenti feltételek teljesítése nem jelenti azt, hogy a társaság automatikusan (de a rule-based indexek így működnek) bekerül az S&P500 indexbe. Erről egy bizottság dönt. Aktuális példaként a Tesla esetét kellene megemlítenünk. A társaság már 2020 szeptemberében teljesítette az indexbe kerülés feltételeit, a bizottság ekkor azonban nem vette be a Teslát az S&P500 indexbe. Erre egészen decemberig várni kellet. Oké, három hónap ide vagy oda, nem sokat számít, gondolhatjuk, de a vizsgálatok ennek ellenkezőjéről tanúskodnak.

Milyen hátránya van annak, hogy önkényesen kerülnek az S&P500 indexbe a részvények?

Az NBER oldalán l jelent meg egy kutatás "Is Stock Index Membership For Sale?", azaz magyarra fordítva Eladó a tőzsdeindex tagság? címmel, mely az S&P500 index diszkrecionális döntéseit tekintette át az elmúlt évtizedekben. A vizsgálatukban összevetették azt az esetet, amikor szigorúan az S&P500 által megfogalmazott szabályok szerint (Rule-based in) kerülnek be az indexbe a társaságok azzal az esettel, amikor a bizottság is dönt az indexbe történő bekerülésről (Discretionary In). Az alábbi grafikonon látható a két eset közötti különbség, azaz ha tisztán szabályok alapján, bizottság nélkül kerülnének a részvények az index kosarába, akkor magasabb hozama lenne az indexnek.

forrás: Is Stock Index Membership For Sale?

A diszkrecionális módszerrel bekerülő társaságok jövőbeni hozama alacsonyabb és ezzel együtt a társaságok jövedelmezősége is alacsonyabb (ez részben meg is magyarázza az alacsonyabb hozamot). A kérdés tehát az, hogy miért nem érdeke mindenkinek a magasabb hozam kimutatása? Értelemszerűen a befektetők örülnének annak, hogy jövedelmezőbb, és magasabb hozamú részvények kerülnének a portfólióba. Az alapkezelők már lehet, hogy nem örülnének annyira ennek, hiszen a teljesítményüket mérik az S&P500 indexhez, azaz ezzel magasabbra tennénk a lécet, amit így nehéz lenne átugorni. Zárójelben jegyezném meg, hogy még az alacsonyabb mércét sem sikerül elérnie az alapkezelőknek, hiszen kb. a 80-90 százalékuk alulteljesíti az S&P500 indexet, részletek. A fenti vizsgálat pedig arra is rámutatott, hogy az S&P társaságnak sem feltétlenül áll az érdekében a szabályalapú indexalkotás.

Megvásárolható a tőzsdeindex tagság?

A fenti kutatás rávilágít arra is, hogy a Standards and Poors hitelminősítő különböző szolgáltatásokat nyújt a társaságok számára és a szolgáltatások vásárlása és az indexbe kerülés között összefüggés mutatható ki, azaz a diszkrecionális indexalkotás a gyakorlatban úgy működik, hogy jóban kell lenni az indexet kialakító céggel, és a legjobban úgy lehet jóban lenni, ha fizető ügyfelekké válunk.

Többek között arra találtak bizonyítékot statisztikai vizsgálatokkal, hogy

• Az S&P társaságtól vásárolt minősítések növelték az esélyét, hogy a társaság bekerül az indexbe.
• Ezzel egyidőben ha a Moody’s hitelminősítőnél vásároltak minősítési szolgáltatást a társaságok, akkor ez nem javította az indexbe kerülés valószínűségét.
• A tőzsdei társaságok hajlamosak több minősítést vásárolni azokban az időszakokban, amikor megüresedő hely van az S&P500 indexben.

Összegezve tehát a fentieket, azt láthatjuk, hogy az S&P500 index a legnagyobb tőzsdeindex, melyet befektetők széles köre követ, és az index alapján, az indexhez mérten fekteti be a vagyonát. Az S&P500 index a hagyományos befektetési alapok és az ETF alapok piacán is megkerülhetetlen tényező. Emellett a vállalati vezetők teljesítményének mérésére is használják, sokszor ehhez kötik a juttatásokat, bónuszokat.

Ugyanakkor az S&P500 index nem objektív szabályok szerint van kialakítva, és az adatok azt mutatják, hogy ennek a piaci szereplők is tudatában vannak, és előnyhöz juthatnak azzal, hogy szolgáltatásokat vásárolnak az S&P hitelminősítőnél. Ez azonban azt eredményezi, hogy kevésbé jövedelmező társaságok is bekerülnek az S&P500 indexbe, melyek jövőbeni hozama alacsonyabb lesz, így az index alulteljesíti a tisztán szabályalapú változatát.