A spekuláció hajtja az olaj árát és az inflációt?

Gyakran találkozhatunk azzal a véleménnyel, hogy árupiaci ársokkok, devizák drasztikus árváltozása mögött a spekulánsok, a spekuláció áll. Ezen véleményekből következik az is, hogy az olaj, gáz árának drágulása, így az infláció egy része a spekuláció következménye. Cikkünkben két vizsgálatról is beszámolok, melyek kifejezetten arra fókuszáltak, hogy a spekulációnak mekkora szerepe van az olaj árának változásában. Témáink:

• Árupiaci termékek és az infláció
• Tényleg a spekuláció hajtja felfelé az árakat?
• 2020-2022-ben minden másképp alakult?

Árupiaci termékek és az infláció

Az árupiaci termékeket gyakran kapcsolják össze az inflációval, és egyes esetekben valóban megfigyelhető, hogy az árupiaci árak és az infláció között pozitív korreláció figyelhető meg. Az infláció kialakulása azonban ennél sokkal összetettebb, és amíg az árupiaci termékek árának változása elsődlegesen kínálati okokra visszavezethető inflációhoz köthető, addig a gazdaságtörténelemben megfigyelt inflációs időszakokban jellemzően a keresleti nyomásra kialakuló infláció volt a meghatározó. A kettő közötti alapvető különbség abban nyilvánul meg, hogy a keresleti nyomásra kialakuló infláció szoros kapcsolatban áll a gazdasági növekedéssel, a gazdaságban rendelkezésre álló erőforrások (legtöbbször munkaerő) kimerülésével. A fentiek miatt a keresleti nyomásra kialakuló infláció jól kezelhető a monetáris politika eszközeivel (kamatemelés, mennyiségi szigorítás). Ugyanakkor a közelmúltban (2021-2022) azt is láthattuk, hogy nemcsak keresleti tényezők, hanem kínálati nyomásra kialakuló infláció, kettő együtt vegyesen eredményez magasabb inflációt. A kínálati nyomásra kialakuló inflációt pedig az árupiaci termékek árának növekedésével, legtöbbször az olaj, illetve a gáz árának változásával kötik össze. Ahogy erről egy korábbi cikkünkben már beszéltünk, mind a gáz- és olajársokkok növelik az inflációt, csökkentik a gazdasági növekedést, és a hatások hosszú hónapokon keresztül megfigyelhetők. A magas gázárak 18-24 hónap alatt épülnek be a maginflációba, és 16 hónappal a drágulás után emelkedik csúcsra az infláció, majd nagyjából négy év után tűnik el az áremelkedés hatása az inflációs mutatóból. A fent hivatkozott tanulmányból az is kiderül, hogy a gáz árának 5 százalékos növekedése átlagosan 0,2 százalékkal növeli meg a maginfláció csúcsát, az ipari termelés visszaeséséhez pedig 0,6 százalékkal járul hozzá. Hasonló hatásokat tapasztalhatunk az olajársokkok esetében. Ebben az esetben az ársokk sokkal gyorsabban megjelenik az árakban, és már 10 hónap után csúcson van, illetve gyorsabban eltűnik az áremelkedés hatása. Továbbá egy egységnyi olajár-emelkedésnek gyakorlatilag fele akkora hatása van az inflációra nézve (gázár-sokkhoz képest).

Utolsó gondolatként még tegyük hozzá a fentiekhez, hogy a kínálati okokra visszavezethető infláció nem kezelhető a monetáris politika eszközeivel, sokkal inkább tekinthető egy áremelésnek. Az általános vélekedés szerint pedig az összeg, amit az infláció miatt a gazdaság szereplői megnyernek a spekulánsok zsebébe vándorol, és a spekuláció hajtja felfelé az árupiaci termékek árát.

Tényleg a spekuláció hajtja felfelé az árakat?

A témával kapcsolatos első vizsgálatot Knittel és Pindyck végezte el 2013-ban, The Simple Economics of Commodity Price Speculation címmel. Tanulmányukból kiderül, hogy az olaj ára 2004 előtt soha nem érte el a hordónkénti 40 dolláros árat, és ahogy az alábbi grafikonon látható, ezt követően egészen 140 dollárig emelkedett az árfolyam. Az általános nézet szerint a drasztikus áremelkedéseket a spekulánsok idézik elő az olaj piacán. Knittel és Pindyck 1998-2012 közötti időszakon vizsgálta meg a WIT olaj piacát, felhasználva az EIA jelentéseit, mely tartalmazza az olajkitermelés, import, export adatokat az Egyesült Államokban kitermelt olajjal összefüggésben.

forrás: The Simple Economics of Commodity Price Speculation

Kitértek annak a vélemények a megvizsgálására is, hogy az olajkitermelő cégek a fejlesztéseik késleltetésével hajtják fel az olaj árát. Azonban ahogy az alábbi grafikonon látható, az olajfúró-tornyok kihasználtsága és az olaj ára között szoros kapcsolat van. Ez gyakorlatilag ellentmond annak a nézetnek, hogy a fejlesztések lassítása okozza az áremelkedést.

forrás: The Simple Economics of Commodity Price Speculation

A fentiekből sokkal inkább az következik, hogy a kitermelő cégek a fúrótornyok üzembe helyezésével, leállításával gyakorolnak hatást az olaj árára, így profitálnak az emelkedő árakból.

A másik terület, ahol a spekulánsokat megtaláljuk, az olaj határidős piaca. Az olajkészlet adatokkal összevetve a szerzők szétválasztották a spekulatív árhatást azoktól az árhatásoktól, melyeket a fundamentumok változása okoz. Ezt szaggatott vonallal láthatjuk az alábbi grafikonon. Az olaj ára és a fundametumokkal magyarázott olajár korrelációs együtthatója 0,96, azaz az árváltozás nagy részét olyan árváltozások okozzák, melyek fundamentális okokkal magyarázhatók.

forrás: The Simple Economics of Commodity Price Speculation

A következő grafikon folytonos vonallal láthatjuk a tényleges olajkészlet adatok hordónkénti változását (negyedéves). A szaggatott vonal azt mutatja, hogy ha az olajárváltozását a spekuláció okozná, akkor milyen olajkészlet adatváltozásokat kellene a valóságban mérnünk. A két ad között negatív a korreláció, az együttható értéke -0,54.

A fentiek tehát azt mutatják, hogy az olaj árának változása fundamentális okokra vezethető vissza, és a tisztán árspekuláció hatása nagyon alacsony mértékű, így az inflációra gyakorolt hatása is alacsony a spekulánsok tevékenységének.

2020-2022-ben minden másképp alakult?

Knittel és Pindyck kialakították a módszertanát annak, hogy az árupiaci termékek piacán az árspekuláció szétválasztható legyen a fundamentális okokra visszavezethető változásoktól.

A módszertant Breman és Storm tovább vitte, és megvizsgálta a 2020-2022 közötti időszakot. Az időszak megugró inflációja részben kínálati okokra (emelkedő olaj- és gázár) vezethető vissza. Tanulmányukban pedig rámutattak arra, hogy ellentétben a korábbi időszakokkal, a 2020-2022 időszakban nagy szerepe volt az árspekulációnak az olaj piacán. Ezt azt jelenti, hogy az emelkedő árakért 24-48 százalékban az árspekuláció, az olyan áremelkedés volt felelős, melyre a fundamentális változások nem adnak magyarázatot. Ez hordónkénti 18-36 dolláros árat jelent, mely az Egyesült Államok inflációs mutatójában 0,75-1,5 százalékpont emelkedést jelent (PCE infláció). Az alábbi képen a PCE infláció alakulását látjuk az eredeti formában.

Összegezve a fentieket, azt láthatjuk, hogy az árupiaci termékek ár-növekedésének jellemzően vannak fundamentális okai. Az olajárak változásában is megfigyelhető volt a múltban, hogy a jelentős mértékű drágulás oka a fundamentumokban keresendő. Ugyanakkor, ahogy a fenti példa is mutatja, egyes időszakokban a spekuláció is felhajthatja az árakat, melynek hatása az inflációs adatokban is megmutatkozik.