Strucchatás: Jó vagy rossz a befektetőnek?

Cikkünkben az információkerülés egy sajátos, a pénzügyek területén megfigyelt típusát beszéljük meg. A strucchatás jelenségét, a témával kapcsolatos három vizsgálatot tekintünk át. Témáink:

• Mit jelent a strucchatás?
• Hogyan nyilvánul meg a strucchatás?
• A pénzügyi információkerülés sajátosságai
• Jó vagy rossz a strucchatás?

Mit jelent a strucchatás?

A strucchatás elsődlegesen befektetők körében megfigyelt, kimutatott jelenség, melynek lényege, hogy ha a befektetők bizonytalan, kockázatos pénzügyi szituációba kerülnek, akkor úgy tesznek, mintha a probléma nem létezne (homokba dugják a fejüket).

A megnevezés Galai és Sade 2003-as munkájához köthető, melyben a rövid lejáratú kötvények és bankbetétek hozamkülönbségét vizsgálták 1992-2002 közötti időszakon, és azt figyelték meg, hogy egy likvid és egy illikvid eszköz közötti hozamkülönbség növekszik a piaci bizonytalanság időszakában. A likvid eszköz az egy éves lejáratú kötvény (piacon bármikor eladható), az illikvid eszköz az egy éves bankbetét (feltörésével elveszik a kamat) volt, és arra a jelenségre mutattak rá, hogy ha a befektetők bizonytalansággal néznek szembe, akkor a két egyforma kockázatú befektetési eszköz közül inkább választják azt, melynek a kockázati profilját nem ismerik. A vizsgálatban ez azt jelentette, hogy a bankbetétek árfolyama nem ingadozik, szemben a diszkont kincstárjegyek árfolyamával. Ezt a rövidlátó veszteségkerülési magatartást nevezzük tehát strucchatásnak.

Hogyan nyilvánul meg a strucchatás?

Egy 2009-es vizsgálat már sokkal nagyobb adatkörön, értékpapír-befektetők körében mutatta ki a jelenséget, ráadásul két külön országban. Az egyik esetben a svéd prémium nyugdíjrendszer sajátosságát kihasználva figyelték meg a strucchatást. Ugyanis svéd nyugdíjrendszerben lehetősége van a befektetőknek arra, hogy az adózás előtti jövedelmük 2,5 százalékát befektessék kötvény- és részvényalapokba. A kutatásban 2002. január 7. és 2004. október 13 közötti időszakot tekintette át az ügyfelek értékpapírszámlára történő bejelentkezési adatait. Ahogy az alábbi táblázatból is kivehető, az időszak alatt átlagos napi belépésszám 10.903 volt, és ebből a belépés többsége (9761) nem eredményezett ügyletkötést, csak a befektető ellenőrizte a számláját. A második adatkört a táblázat jobb oldalán láthatjuk. Ezt a Vanguard alapkezelő szolgáltatta 2006. január 2. és 2008. június 30. közötti időszakon. Az alapkezelőnél 2007-ben 21 millió befektetőnek volt számlája, az időszaki átlagos napi belépés 416.916 volt.

forrás: The ostrich effect..

Mindkét esetben kimutatható, hogy az előző időszak átlagos tőzsdehozama (a svéd esetben az OMXSPI, az amerikai adatok esetében az S&P500 index) és a belépések száma között pozitív a kapcsolat. Az amerikai adatokon még erősebb a pozitív kapcsolat, itt 1 százalékos növekedés az előző időszak átlaghozamban 5-6 százalékos átlagnövekedést eredményez a belépésekben. A regressziós elemzés magyarázó ereje meglehetősen magas volt (R² 35-59% közötti). A fentiek egyúttal azt is jelentik, hogy ha az előző heti hozamok alacsonyak, akkor a belépésszámok csökkennek, azaz a befektetők a piaci hozamok változásából sejtik, hogy egyenlegükre nézve negatívak az új információk, így inkább elkerülik az információt.

A pénzügyi információkerülés sajátosságai

A strucchatás az információkerülés egyik sajátos megnyilvánulási formája, melynek lényege, hogy a döntési folyamat során a befektetők tudatosan elkerüli, félreértelmezi, elfelejti az információt vagy annak részletét elsődlegesen érzelmi okok miatt.

A témával kapcsolatos utolsó, de legrészletesebb vizsgálat már 1.168.309 befektető számláját (szintén Vanguard) tekintette át, és az alábbi megállapításokra jutottak:

• A strucchatás kimutatható napi, heti és havi időhorizonton.
• A befektetők figyelme a VIX-index növekedésével csökken.
• A negatív korreláció miatt ezt a volatilitás struchatásnak (volatility ostrich effect) hívják.
• A strucchatás erősebb férfiak, idősebbek és vagyonosabb befektetők körében.
• A kötvénypiaci befektetők körében kisebb mértékű a hatás.
• A jelenség időben állandó, azaz akinek a számláján megfigyelhető volt az időszak elején, esetükben az időszak második felében is kimutatható volt.

Az alábbi grafikonon a tőzsdeindex és a belépések száma közötti kapcsolat figyelhető meg.

forrás: Financial Attention

Itt pedig az összesítő adatokat látjuk, ahol az x-tengelyen a tőzsdeindex változása, az y-tengelyen a belépések száma látható. A grafikon szerint a negatív hozam alacsonyabb belépésszámot eredményez.

forrás: Financial Attention

Jó vagy rossz a strucchatás?

Ahogy fentebb részleteztem, a strucchatás az információkerülés egy tipikus megnyilvánulása a befektetők körében. Általánosságban vizsgálva azt mondhatjuk, hogy az információkerülés nem előnyös egy döntési folyamatban, hiszen az információ fizikai elkerülése, a figyelmetlenség, az információ félreértelmezése, egyes részeinek elfelejtése csökkenti annak a valószínűségét, hogy racionális döntést hozzunk. Ugyanakkor az ember a döntési folyamatban az érzelmeit is bevonja, megpróbálja a folyamat során a pozitív érzelmeket maximalizálni. Ennek nyomán a megbánás-, a bánatelkerülés meghatározó tényező lesz. A fentiek a pénzügyek területén hatványozottan érvényesülnek, hiszen kockázat alatti döntésekről beszélünk, és ez számos kognitív torzítás alapja (például veszteségkerülési torzítás).

Vélhetően tehát az információkerülés az esetek többségében a befektetőt akadályozza abban, hogy optimális döntést hozzon, de például a strucchatásnak is lehet előnye. Gondoljunk arra, hogy a hosszú távú részvénypiaci befektetők célja a vagyon folyamatos befektetése, a részvénypiac kockázati prémiumának kinyerése. Tekintettel arra, hogy hosszú távon a részvénypiaci kockázati prémiuma pozitív, ez egy optimális döntés. Azonban ebben a folyamatban a kockázatot folyamatosan el kell viselni, és ha hosszú távon alacsonyabb is a kockázat, rövid távon szembesül a befektetők a részvénypiac volatilitásával. A strucchatás megvédheti a befektetőt attól, hogy a rövid távú volatilitás hatására eltérjen a hosszú távú tervétől.

Másik példaként az értékalapú befektetők magatartását emelhetnénk ki, akik kifejezetten hosszú távra vásárolnak részvényeket, és a befektetésre „üzletrész-szerzésként” tekintenek. Ennek megfelelően számos ajánlás létezik az értékalapú befektetők részére, hogy tudatosan kerüljék el a befektetett eszközzel kapcsolatos információt (napi árváltozást), és próbáljanak években gondolkodni. Például azzal a feltételezéssel vásárold meg a részvényt, hogy holnaptól öt évig bezár a tőzsde és nem adhatod el az üzletrészed (Warren Buffett javaslata). Ezzel azonban már áttértünk az aktív információkerülés témájáról a passzív információkerülés területére.