Mely részvények állják ki az inflációs sokkokat? Ezek a fontos tényezők

Cikkünkben egy új vizsgálat eredményeiről számolunk meg, melyben azonosították a legfontosabb tényezőket, melyek alapján egy részvényről megállapítható, hogy védelmet nyújt az inflációs sokkokkal, emelkedő árakkal szemben. Témáink:

• Védelmet nyújtanak a részvények az inflációval szemben?
• Melyek a legfontosabb fundamentális tényezők?
• Mely szektorok nyújtanak védelmet az infláció ellen?

Védelmet nyújtanak a részvények az inflációval szemben?

Az általános vélekedés szerint a részvények hosszú távon védelmet nyújtanak az inflációval szemben, mivel az elmúlt száz évben a részvénytartás reálhozama pozitív volt. Rövidebb, 10–30 éves időszakokban azonban a múltbeli esetek 15–20 százalékában negatív reálhozamot mutatott a részvénypiac (lásd itt). Emellett az is látszik, hogy egyes szektorok, befektetési eszközök kevésbé, míg mások jóval erősebben védenek az infláció ellen (ebben a cikkben 23 befektetési eszközt hasonlítottunk össze). További bizonyítékok utalnak arra is, hogy magas inflációs környezetben a hagyományos többlethozamot eredményező stratégiák (például a méret-, érték- és momentum-hatások) teljesítménye is megváltozik (lásd itt).

Egy új kutatás azonban mindezt tovább árnyalja, és rámutat arra, hogy az infláció és a részvények kapcsolata nem lineáris és időben nem állandó. Az általuk kidolgozott módszer lehetőséget ad a befektetőknek infláció-robosztus portfóliók kialakítására, amelyek hatékonyabb fedezetet nyújthatnak az inflációs kockázatok ellen. A tanulmányban az S&P 500 részvényeit vizsgálták 2008–2025 közötti inflációs sokkok idején. A sokkokat definiálása azon alapult, hogy a tényleges infláció mikor haladja meg az inflációs várakozásokat, és így az időszakon 65 sokkot azonosítottak, lásd alábbi képen.

Forrás: SSRN

A fentiek után vették az 500 amerikai részvényt, és minden sokk előtti időszakhoz hozzárendelték a vállalatok legfontosabb pénzügyi mutatóit (osztalékhozam, cashflow-hozam, volatilitás, béta, piaci kapitalizáció, margin, eszközállomány-növekedés, adósság/összes eszköz aránya, ROE). A folytatásban azonosították a részvényeket az inflációs sokkok időszakában mért teljesítményük alapján, és három csoportba sorolták:

• Vulnerable (Sérülékeny): azok a részvények, amelyek a vizsgált 3 hónapos inflációs sokk időszakban a teljesítményük alapján az alsó 10%-ba estek.
• Resilient (Ellenálló): azok a részvények, amelyek a vizsgált időszakban a felső 10%-ba kerültek.
• Other (Egyéb): minden más részvény, amely nem tartozik sem az alsó, sem a felső 10%-ba

Majd mahalanobis-távolság számítása alapján azonosították, hogy mennyire van közel egy-egy részvény a fenti három csoporthoz.  A mahalanobis-távolság azért hatékony eljárás, mert kezelni tudja, ha a változók között korreláció van. Példaképpen képzeljük el, hogy mindössze két vállalati mutatót vizsgálunk, az osztalékhozamot és az adósságrátát. A múltban ellenállónak bizonyult részvények átlagosan 3 százalékos osztalékot és 40 százalékos adósságrátát mutattak (Resilient kategória átlaga). Most azonban találunk egy új részvényt, amelynek osztalékhozama 5 százalék, adósságrátája pedig 80 százalék.

Első ránézésre egyszerű lenne csak a különbségeket mérni: +2 százalékpont osztalék, +40 százalékpont adósság. Csakhogy a valóságban a mutatók gyakran együtt mozognak: például a magas adósságszint sokszor alacsonyabb osztalékkal párosul. A Mahalanobis-távolság éppen ezt a kapcsolatot veszi figyelembe, vagyis nemcsak a puszta eltérést méri az átlagtól, hanem azt is, mennyire illeszkedik vagy lóg ki az adott részvény a szokásos mintázatból. A fentiek alapján ha a részvény messze esik a korábbi resilient csoporttól (pl. nagyon magas az adósság, miközben a robusztus cégek inkább alacsony adósságúak voltak), akkor valószínűbb, hogy rosszul fog teljesíteni a következő inflációs sokkban.

Az alábbi grafikon a vizsgálat egyik legfontosabb eredményét szemlélteti: azt, hogy mely vállalati fundamentumok (felül) és mely szektorok (alul) bizonyultak a legerősebbnek az inflációs sokkok időszakában. A fundamentális mutatók közül kiemelkedik a magas cash-flow hozam és az alacsony eladósodottság, amelyek egyértelmű előnyt jelentettek. Ugyanakkor érdekes módon az alacsony volatilitású részvények érzékenyebbnek bizonyultak, vagyis nem nyújtottak védelmet infláció idején. A szektorok közül az energia- és az alapanyagipar részvényei emelhetők ki, amelyek inflációs környezetben következetesen jobb teljesítményt nyújtottak, míg például a fogyasztási cikkek vagy az ingatlan szektor érzékenyebbnek bizonyult. Statisztikailag bizonyítható kapcsolatot csak azokban az esetekben találunk, ahol a t-statisztika értéke +2 felett vagy –2 alatt van. Ez azt jelenti, hogy az adott mutató vagy szektor teljesítménye az inflációs sokkok idején szignifikánsan eltér a nullától, vagyis nem pusztán véletlen ingadozásról van szó.

Forrás: SSRN

Az alábbi ábra azt mutatja, hogy az infláció-ellenálló portfólió összetétele, nem köthető néhány iparághoz, hanem időben változik. Például pénzügyi szektor 2008–2011 és 2020–2024 között erős pozitív súlyt kapott, vagyis a bankok és pénzügyi szolgáltatók részvényei ezekben az időszakokban kifejezetten jól teljesítettek inflációs sokkok idején. A köztes években azonban ugyanez a szektor már negatív kitettséget mutatott, tehát inkább a sérülékenyebb vállalatok közé tartozott. 2024 fordulópontot jelentett, azaz számos szektor kitettsége előjelet váltott, vagyis ami korábban erősség volt, az gyengévé vált, és fordítva. A fentiek arról árulkodnak, hogy nem elég egyszerűen az energia- vagy a nyersanyagszektorba menekülni inflációs időkben. A múltbeli tapasztalatok szerint ezek is változó mértékben teljesítenek. A valódi előnyt az olyan módszerek adják, amelyek képesek időben és részvényszinten is azonosítani a robusztus vállalatokat, és így alkalmazkodni a folyamatosan változó inflációs környezethez.

Forrás: SSRN

A fentiek azt mutatják, hogy magas inflációs környezetben az olyan általános tanácsok, mint a „vedd az energiaszektort”,  vagy „fogadj a nyersanyagokra” nem feltétlenül célravezető, mert ezek a megoldások csak időszakosan működnek. Bár azt láthattuk, hogy energiaszektor valóban sokszor erősödik inflációs környezetben, de nem minden esetben, és nem minden időszakban.

A fentiek helyett az olyan befektetési stratégia lehet előnyös, mely figyeli a részvények fundamentumait, és alkalmazkodik a változó környezethez. A vizsgálat alapján kiemelhető néhány fontosabb tényező is, a pozitív oldalon elsősorban a magas cash-flow hozam, az eladósodottság, de a negatív kapcsolatot mutató tényezők kerülése is szempont lehet. Ezek a mutatók könnyen elérhetők a legtöbb befektetői felületen.